Motoros túraútvonalak

 

 

Debréte - Tornaszentjakab -  Hidvégardó - Torna - Tornagörgő - Szádalmási - Jablonca - Szilice - Gombaszög - Rozsnyó - Jólész - Krasznahorkaváralja - Kiskovácsvágása - Lucska - Barka - Szádelő - Torna - Hidvégardó - Tornaszentjakab - Debréte útvonal

 

 

 

 

 

 

Állomásai:

 

Debréte

 

Debréte törpefalu Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól közúton kb. 60 kilométerre északra, a szlovák határ mellett.
1262-ben már létezett a település, ebben az évben adta két másik faluval együtt IV. Béla király az egyháznak cserébe a dunántúli Szigligeti várért.
Jelenleg kicsi a falu létszáma. Lakosainak száma 15. Az egyik legnyugodtabb, s legcsendesebb zsákfalu.Úgy mondják erre itt a „CSEND MÉG HALLHATÓ”. A "Debréte Vendégházak" néven beindult a falusi turizmus. A környéken a legolcsóbb szálláshellyel rendelkezik.  

 

Tornaszentjakab

 

Nevezetességei

Római katolikus templom:

A feltehetõen XII. századi eredetû kis román templomhoz (mint Vizsolyban) nyugatról gótikus hajót toldottak. A román hajó déli falán három magas résablak és szõlõindás oszloppárokkal közrefogott félköríves záródású kapuzat. A gótikus hajó déli oldalán az egykori bejárat és gótikus ablakok maradványai. Keleti falában a szentélytõl kétoldalt egy-egy ablak, utóbbi a késõbbi sekrestyében látható.

Az 1746-os egyházlátogatási jegyzõkönyv szerint az ekkor még református kézben lévõ templom javításra szorult, de belsejében még látszottak a falfestmények. A század közepén vették vissza a katolikusok, akik helyreállították. A hajót a körítõfalakhoz épített falpilléreken nyugvó boltozatokkal fedték le, s a nyugati homlokzat elé tornyot építettek.

Az 1834. évi földrengés után 1875-1876-ban a megrongálódott boltozatot és az apszis falát megújították.  

 

Hidvégardó

 

Hidvégardó község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól kb. 65 kilométerre északra. A megye – és így az ország – legészakibb települése.

Története

Elsőként 1283-ban említik. A hídvég a Bódva folyó hídjára utal, az ardó pedig az „erdő” szóból származik, erdőgazdálkodásra utal.

A 14. században már nemcsak temploma, hanem iskolája is volt a falunak, a török időkben azonban elnéptelenedett, csak az 1730-as években népesült be újra.

A trianoni békeszerződés után határmenti település lett.

Látnivalók

* Gedeon-kastély

A feltehetőlen Gedeon Kelemen által, az 1700-1770-es években építtetett copf stílusú kastély 6 szobából áll. A kastély L alaprajzú, földszintes épület. Utca felöli homlokzatán háromtengelyes középrizalit uralkodik, melynek timpanonjában Istenszemes stukkódísz található. Az épület jelenleg a Teleháznak és a kézművesháznak ad otthont. [1]

* Papp-kúria (1830, klasszicista stílusú)
* Római katolikus templom (középkori eredetű, 1777-ben barokk stílusban átépítve)
* Református templom (18. századi)
* Szent Anna-kápolna
* Millenniumi tér
* Népi lakóházak
* Szent Imre-tér és Nepomuki Szent János-szobor 

 

Torna

 

Kelet-Szlovákiában, Kassától (Košice) nyugatra egy szabályos kúp alakú szembetűnő dombon emelkednek Torna várának romjai (Zrúcanina Turnianskeho hradu). Mészköves lejtőjén jelentős lelőhelyen egy ritka virág, a tornai vértő (rumenica turnianska) terem, amely a világon sehol másutt nem nő.

A várat a nemesi Tornai család építette a 13. és 14. század fordulóján. Annak ellenére, hogy erődítményét a 16. században megerősítették, a törökök 1652-ben elfoglalták. Az 1848-as tűzvész után rommá vált.

A monda szerint várfalain éjszakánként a várúrnő rémképe jelenik meg, aki féltékenységből megölt egy ifjú nemest és az elkövetett bűnt a nővérére hárította.
Megközelítés: gépkocsival a vár alatti autós-csárdáig, onnan gyalog 30 perc, Torna (Turňa nad Bodvou) községből (vasútállomás) a kék jelzésen kb. 45 perc.

Szabad és ingyenes belépés! 

 

Tornagörgő

 

Tornagörgő (szlovákul Hrhov) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2001-ben 1219 lakosából 1098 magyar és 111 szlovák volt.

Fekvése

Rozsnyótól 21 km-re délkeletre a magyar határ közelében fekszik.

Története

1345-ben Gergew néven említik először, de valószínűleg sokkal régebben keletkezett. A Bebek család birtoka volt, lakói állattenyésztéssel, szőlőműveléssel foglalkoztak. 1846. március 18-án csaknem az egész falu leégett egy tűzvészben. 1910-ben 1059, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott.

Nevezetsségei

* Református temploma 1784-ben épült. Tornya 1795-ben épült hozzá, majd 1803-ban körítőfallal vették körül.
* Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1500-ban épült a korábbi templom helyén. 1815-ben bővítették és klasszicista stílusban építették át. Erődfalai a 17. század elején épültek. Tornya 1846-ban készült. A templomban Bebek György kincstárnokmester 1381-ben készült márvány síremléke látható. A templom melletti kápolna 1780-ban épült.
* Görgői vízesés.
* Öreg malom.
* Domboldalba vájt borospincék. 

 

Szádalmási

 

Szádalmás (szlovákul Jablonov nad Turňou) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2001-ben 860 lakosából 746 magyar és 108 szlovák volt.

Fekvése

Rozsnyótól 14 km-re délkeletre a magyar határ közelében fekszik.

Története

1235-ben Almás néven említik először. A falu valószínűleg a 13. században keletkezett, a 14. században már állt gótikus temploma. A 16. századig a Bebekek birtoka, később köznemesi község. 1720-ban 43 család élt a faluban, közülük 13 köznemes és 30 jobbágycsalád. Lakói szőlő- és gyümölcstermesztéssel, földműveléssel foglalkoztak.

Vályi András szerint "ALMÁS. Magyar falu Torna Vármegyében, nevezetét Almássaitól vette, földes Ura Hertzeg Eszterházy Uraság, és más Nemes Urak, lakosai katolikusok, fekszik Tornától egy mértföldnyire, egy völgyben gyönyörű helyen. Határbéli földgye mindenféle gabonát terem, réttye sarjút is hoz, vagyonnyainak eladására jó alkalmatosága, legelője elegendő, fája mind a’ kétféle, első Osztálybéli bora, makkja, ’s gazdag gyümöltsös kertyei a’ határban, a’ szőlők alatt pedig káposztás földgye, ezen kivűl a’ községnek 12. kaszás alá való réttye, első Osztálybéli." [1]

Fényes Elek szerint "Almás, magyar falu, Abauj-Torna vgyében, Tornához nyugotra 2 mfdnyire: 390 kath., 298 reform. és evang., 19 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Tágas szőlőhegy. Sok gyümölcs, különösen szilva és alma. Termékeny határa jó buzát s káposztát terem; rétje kétszer kaszálható; erdeje van. A falu a tornai kies völgyben fekszik, s itt visz el a Kassáról Rosnyóra vivő országút, melly már most a szoroskői szorulatot elkerülvén, egyenesen Hárskútnak tart, s kősziklákba bevágva, roppant szorgalommal, mesterséggel, és költséggel készült. F. u. nagyobb részt h. Eszterházy, kinek itt több szép gazdasági épülete, s nagy pinczékkel ellátott magtára van. A helység 16 1/4 egész urbéri telket számlál. Ut. p. Rosnyó." [2]

1910-ben 853, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott.

Nevezetességei

* A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 14. században épült, 1500-ban bővítették.
* Evangélikus temploma a 18. század végén épült klasszicista stílusban.
* A Szent Anna kápolna barokk, 18. századi építmény.
* A falu közelében az Óriás-zsomboly (Obrovská priepast) nevű barlang az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai részeként szerepel az UNESCO világörökségi listáján. 

 

Jablonca

 

Jablonca (szlovákul Silická Jablonica) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2001-ben 254 lakosából 247 magyar volt.

Fekvése

Rozsnyótól 20 km-re délkeletre a Torna völgyében a magyar határ mellett fekszik.

Története

A község területén már a kőkorszakban is éltek emberek, ezt bizonyítják a Sólyomvár alatti Zsivány-barlangban talált leletek. 1386-ban "Zedlyche" alakban említik először, a Pelsőci Bebek család birtoka volt. A falu a középkorban Torna várának uradalmához tartozott. 1427-ben 58 portája adózott. Régi temploma 1500 körül épült, 1867-ben elbontották és felhasználásával építették meg az új katolikus templomot. 1828-ban 136 házában 695 lakos élt.

Vályi András szerint "JABLONCZA. Magyar falu Torna Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, és több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Tornához 1 2/4 mértföldnyire, ’s hajdan Turótzi szerént a’ Csehek meg erõsítették; réttye jó, legelõje elég, makkja, gyümöltsös fáji hasznosak."

1910-ben 556, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott. 1938 és 1945 között Magyarország része volt. 1944-ben árvíz pusztította.

Nevezetességei

* Református temploma 1789-ben épült, tornya 18. századi.
* Római katolikus temploma 1867-ben épült a Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére. A templomot 2006-ban felújították.
* Határában láthatók Sólyomkő várának romjai. A várat Tekes fia Isván kucsói bán, vagy fiai építtették a 13. század második felében. Először 1386-ban említik, de 1399-ben már elhagyatott volt.
* Határa kedveld túrázóhely és vadászparadicsom.  

 

Szilice

 

Szilice (szlovákul Silica) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2001-ben 599 lakosából 533 magyar, 33 szlovák és 29 cigány volt.

Fekvése

Rozsnyótól 16 km-re délre a Szilicei-fennsík közepén a magyar határ mellett fekszik.

Története

1386-ban Zedlyche néven említik. Neve a szláv sedlo (= falu) főnévből ered. Első ismert birtokosa Szalonnai István volt, később több tulajdonosa is volt. 1910-ben 993, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.
A jégbarlang bejárata
A jégbarlang bejárata

Nevezetsségei

* Református temploma 1526-ban épült, erődfalai 16. századiak. Berendezése 18. századi.
* Szilicei jégbarlang.
* Temetőjében népművészeti fakeresztek találhatók.  

 

Gombaszög

 

Gombaszög (szlovákul Gombasek) Szalóc településrésze, korábban önálló község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában.

Fekvése

Rozsnyótól 11 km-re délnyugatra fekszik.

Története

A települést 1371-ben birtokosa Bebek György alapította. Egyike volt a német jog alapján alapított településeknek. A középkorban pálos kolostor állott itt, melyet 1555-ben Bebek György elfoglalt és várrá alakíttatott. 1566-ban ezt Schwendi Lázár elfoglalta és leromboltatta. A későbbiekben a Hámossy, az Eszterházy és a Ragályi családok voltak a földesurai, majd 1945-ig az Andrássyak birtoka volt. 1828-ban 5 házában 27 lakos élt. A falu 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.

Fényes Elek szerint "Gombaszeg, puszta, Gömör és Kis-Honth egyesült vármegyékben, Végtelke és Szalócz közt; 38 kath., magyar lak., s egy vashámorral. Hajdan itt kolostor volt, melly késõbben meg is erõsítetett. F. u. h. Eszterházy."

Nevezetességei

* A település nevezetes üdülőhely cseppkőbarlanggal. 1525 méter hosszú cseppkőbarlangját 1951-ben rozsnyói szlovák barlangászok egy csoportja fedezte fel. Jelenleg egy 285 méternyi szakasz látogatható. Egyedülálló szalmacseppkövei elérik a 3 méter hosszúságot is.
* Pálos kolostora a 14. században épült, a 17. században a császári sereg lerombolta. Ma csak romjai láthatók. 

 

Rozsnyó

 

Rozsnyó (szlovákul Rožňava, németül Rosenau, latinul Rosnavia): város Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásának székhelye, püspöki székhely. 2001-ben 19 300 lakosa volt. Rozsnyóbánya és Sajóháza tartozik hozzá.

Fekvése

Kassától 55 km-re nyugatra, a Sajó partján, a Rozsnyói-medencében fekszik.

Nevének eredete

Neve a német Rosenauból származik, ami vadrózsával benőtt helyet jelent.

Története

Területe az őskorban lakott hely volt, ahol megtalálták az újkőkor, a bronzkor és a vaskor emlékeit is. A bányászvárost német telepesek alapították a 13. században. Oklevél először 1294-ben említi Rosnaubana néven. 1340-ben városi kiváltságokat kapott.

1440-es években a husziták foglalták el, és a mai temető helyén várat építettek. A várat 1452-ben Hunyadi János elfoglalta. 1454-től a Rozgonyiaké, akik helyre akarták állítani, de többé nem épült fel. A 16. században a város protestáns hitre tért. A védművek nélküli várost a török többször rabolta ki és égette fel. 1645-ben jezsuiták telepedtek itt meg. 1685. február 15-én itt szenvedett vereséget Thököly Imre Doria császári ezredestől. Rákóczi sokat tartózkodott itt. 1707. január 22-én itt döntöttek a Habsburgokat trónfosztó ónodi országgyűlés összehívásáról. 1710-ben a várost pestis, 1776-ban tűzvész pusztította. 1776-tól római katolikus püspöki székhely, 1876-tól rendezett tanácsú szabadalmas püspöki bányaváros. A vasipar a 19. században is az ország legjelentősebb iparvidékei közé emelte. 1910-ben 6565 lakosából 5886 magyar, 406 szlovák és 159 német volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásának székhelye volt. 2001-ben 19 261 lakosából szlovák 70,1%, magyar 26,8%, roma 1,6%, cseh 0,7% volt.

Gazdaság

A helyi ércbányászat a távoli múltban gyökerezik. Hegyeiben vasat, aranyat és más érceket bányásztak, vasbányája ma már nem működik.

Püspökség

Rozsnyón tartott szentmisét 2003 szeptemberében több mint százezer ember előtt szlovákiai látogatásán II. János Pál pápa. A pápa magyarul is megszólalt, beszédének elejét a helyi magyar közösséghez intézte, amely – mint mondta – „oly nagy számban él e területeken és integráns részét képezi ennek az egyházmegyének”. A mise végén az abortusz elleni kampányban résztvevő várhosszúréti magyar sziámi ikrek személyesen adhatták át a pápának ajándékaikat. A pápa megáldotta az épülő templomok alapköveit, köztük a restei templomét, illetve a rozsnyói katolikus alapiskola emléktábláját is.

Látnivalók

* A Diák-templomot 1650-ben Lippay György érsek építtette barokk stílusban, tűztornya a toronyórával a város szimbóluma lett. Azért Diák-templom a neve, mert templomot a 19. század elején a gimnáziumot is fenntartó premontreiek kapták meg.
* A Szűz Mária Mennybemenetelének tiszteletére szentelt székesegyház a 14. század elején épült gótikus stílusban. Többször átépítették. Egyik oltárképe 1511-ből való.
* A püspöki palota eredetileg a jezsuiták székházának épült, mai copf formáját 1777-ben átépítésekor kapta. A rozsnyói püspökséget 1776-ban alapította Mária Terézia.
* A ferencesek temploma és kolostora 1733-ban épült barokk stílusban.
* Evangélikus temploma 1784 és 1786 között épült torony nélkül.
* A városháza 1810-ben épített empire stílusú épület.
* Közelében van a Magdolna-forrás, melynek középkori kápolnája búcsújáróhely.
* A városnak bányamúzeuma is van.
* Négyzet alakú főtere a legnagyobb középkori tér Szlovákiában.
 

 

Jólész

 

Jólész (szlovákul Jovice) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2001-ben 660 lakosából 510 magyar és 134 szlovák volt.

Fekvése

Rozsnyótól 4 km-re délkeletre a Csermosnya patak partján 280 m magasságban fekszik.

Története

A települést 1352-ben "Pacsapataka" néven említi először oklevél. Mai nevén az 1427-ben keltezett adóösszeírásban szerepel először "Jolees" alakban. Ekkor a Bebek családé volt 19 portával. A név valószínűleg a szláv Jov személynév és a les (= erdő) főnév összetétele, de népies magyarázat szerint a jó lesz magyar kifejezésből származik. Birtokosa a Bebek család, akik a 15. században a vlach jog alapján ruszinokat telepítettek ide, akik alig száz év leforgása alatt beleolvadtak a magyar lakosságba. A falut a 16. században több török támadás érte, melyek következtében lakossága megcsappant. 1570-ben például csak 7 lakott és 4 leégett portát számláltak itt össze. Később az Andrássy család birtoka. 1773-ban 22 jobbágy, 11 zsellér és 8 pásztorcsaládja volt. 1828-ban 66 házában 395 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint "JÓLES. vagy Jolesz. Elegyes magyar falu Gömör Várm. földes Ura G. Andrásy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Rozsnyóhoz közel, Kraszna Horka Várallyának filiája, földgyének 1/3 résse középszerû, legelõje elég, fája tûzre szûken van, malma, szõleje Torna Vármegyében két órányira, piatzozása Rozsnyón közel. " [1]

Fényes Elek szerint "Jólész, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Rozsnyóhoz délre 3/4 órányira: 246 kath., 149 evangel. lak. Földje, rétje síkon fekszik s termékeny; erdeje nincs. F. u. gr. Andrásy." [1]

1910-ben 455, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarországhoz tartozott.

Nevezetességei

* Kastélyát 1856-ban Tomory János építtette, ma romos állapotban áll.
* A község haranglába 1892-ben épült.
 

Krasznahorkaváralja

 

Krasznahorkaváralja (szlovákul Krásnohorské Podhradie) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2001-ben 2359 lakosából 1113 magyar, 662 cigány és 551 szlovák volt.
Fekvése

Rozsnyótól 5 km-re keletre fekszik.

Története

A várat a 13. század második felében a Csetneki és Máriássy család építtette, 1352-ben Bebekek szerezték meg és bővítették. Oklevél 1341-ben említi először. Az 1440-es években Giskra serege foglalta el, majd Hunyadi Mátyás visszavette. 1556-ban I. Ferdinánd serege sikertelenül ostromolta. 1566-ban Schwendi Lázár vette be. 1575-től Andrássy birtok lett, akik 1578 és 1585 között reneszánsz erődítménnyé építették ki, majd 1676-ban pompás palotává alakították.

1678-ban Thököly serege foglalta el, 1685-ben őrsége egy éves ostromzár után adta fel. A Rákóczi-szabadságharc idején a vár urai, az Andrássy fivérek közül öten (István, György, Pál, Miklós és Mátyás) csatlakoztak a kurucokhoz, s csupán Andrássy Péter tartott ki mindvégig a császár hűségén. 1706 őszén rövid ideig Krasznahorka várában tartotta fogva II. Rákóczi Ferenc Forgách Simon grófot, a felkelés utolsó éveiben pedig kisebb létszámú helyőrség is szolgált a várban, melyet Andrássy György csak 1710 novemberében adott fel Peter Viard császári tábornoknak.

1812-ig lakták, 1817-ben a felsővárba villám csapott és legrégibb részei leégtek, de többi részei ma is teljes épségben állnak.

A vár alatti település abban az időben keletkezett, amikor ezt a vidéket az Ákos nemzetség uralta. 1322-ben említik először. Története szorosan kötődik a vár történetéhez. A 14. században a Bebekek birtoka, majd 1578-ban az Andrássy család tulajdona lett. 1427-ben az adóösszeírásban 67 portát számláltak a faluban. 1569-ben és 1570-ben felégette a török. 1757-ben mezővárosi rangot kapott.

1910-ben a falunak 1037, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.

Nevezetességei

* A község nevezetessége a tőle északra emelkedő hegytetőt koronázó vár. A várkápolnában levő 1739-ből származó Segítő Szűzanya kegyképe búcsújáróhely.
* A vár alatt a kassai országút mellett áll az Andrássy-mauzóleum, melyet Andrássy Dénes építtetett 1903-ban.
* A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus temploma az 1430-as években épült gótikus stílusban. Később többször átépítették, utoljára 1787-ben klasszicista stílusban. 1895-ben belülről is teljesen megújították, ekkor kapta mai neogótikus oltárait. A templomban az eredeti középkori freskók nagy része még látható.
* Az Andrássy-galéria gróf Andrássy Dénes gazdag műgyüjteményének egy részét mutatja be. Az épületet az 1990-es években hozták  

 

Kiskovácsvágása

 

Kiskovácsvágása (szlovákul Kováčová) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2001-ben 95 lakosából 85 magyar és 8 szlovák volt.

Fekvése

Rozsnyótól 15 km-re keletre a Csermosnya-patak partján fekszik.

Története

1254-ben említik először, a krasznahorkai váruradalomhoz tartozott. Fényes Elek geográfiai szótórában "Kovácsvágás, Abauj-Torna v. magyar falu, Kovácsinak is hivatik. Dernőhez keletre 1/2 órányira: 352 kath., 638 ref. lak. Határa nagyobb részt hegyes, köves és sovány; a Somhegyében vasbányákat mivel; tágas erdejében szenet éget. F. u. gr. Andrásy. Ut. p. Rosnyó." 1910-ben 271, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 

 

Lucska

 

Lucska (szlovákul Lúčka) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2001-ben 219 lakosából 192 magyar és 21 szlovák volt.

Fekvése

Rozsnyótól 16 km-re keletre a Csermosnya-patak partján fekszik.

Története

A falu már a 13. században létezett, ekkor épült első temploma is, melynek maradványai ma is láthatók. Írott források 1409-ben Luchka néven említik először, amikor Luxemburgi Zsigmond Besenyő Pálnak adta. Addig Torna várának uradalmához tartozott. A faluban már a középkortól jelentős vastermelés folyt. Nagyolvasztója 1853-ban épült. Lakói ennek megfelelően főként bányászattal, kohászattal foglalkoztak. 1828-ban 69 háza és 574 lakosa volt.

Vályi András szerint "LUCSKA. Magyar falu Torna Várm. földes Ura G. Keglevics Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Barkához nem meszsze, és annak filiája, határja középszerű, mint vagyonnyai. "

Fényes Elek szerint "Lucska, magyar falu, Torna vmegyében, Barka és Kovácsvágás közt: 406 kath., 174 ref., 5 zsidó lak. Hegyes, kősziklás határ. Vashámorok. Nagy erdő. Malom a Csermoszlya patakán. F. u. gr. Keglevich. Ut. posta Rosnyó."

1910-ben 406, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.

Nevezetességei

* A 13. századi templom jelentős romjai, körülötte az egykori erősfal maradványaival. A templomot valószínűleg Giskra huszitái alakították át erődíménnyé.
* Római katolikus temploma 1926-ban épült.
* Református temploma szintén 1926-ból való.
 

 

Barka

 

Rozsnyótól 23 km-re található a Csermosnya (Čremošná) patak völgyében. Írásban 1409-ben említik, mint a Torna-i (Turňa) várbirtok részét, pedig bizonyosan sokkal régebbi. A lakosság a földművelés mellett eredetileg otthoni fafeldolgozásból élt, a XIX. században a helyi vasércbányákban dolgoztak. A XIX. század első felében a községben kisebb vasgyár működött. 1873-ban Barkán pestisjárvány és 1879-ben hatalmas árvíz pusztított. 1918-tól a Csehszlovák Köztársasághoz tartozott, de 1938 - 1945 között az I. Bécsi döntés értelmében a mai Dél-Szlovákia egyéb részeivel együtt a Magyar Királysághoz került. 1945-től ismét Csehszlovákia, illetve 1993-től a Szlovák Állam tulajdona.  

 

Szádelő

 

Szádelő (szlovákul Zádiel): falu a mai Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. A szlovákok a szomszédos Szádudvarnok községgel egyesítették Zádielske Dvorníky néven, ma újra önálló község.

Fekvése

Kassától 38 km-re délnyugatra, Tornától 4 km-re nyugatra fekszik. 1910-ben Szádelőnek 202 magyar lakosa volt és Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott.

Nevének eredete

1317-ben Zadeley néven említik. Neve a régi magyar szád (= nyílás) és elő (= elülső rész) főnevekből származik. A név arra utal, hogy a falu egy meredek falú szurdokvölgy bejáratánál fekszik. Keletkezése: Elfogadottá vált az a tény, hogy a gyepűrendszer korából származik, elnevezése a ,,száj“ és ,,élő“ szavak összevonásából alakult ki. A község a keletkezését valójában az ellenreformációnak köszönheti. Az 1678-1680-as és az azokat követő években az ellenreformáció következtében felbomlott a tornai és a szádudvarnoki református gyülekezet. 1700 körül ezen gyülekezetek tagjai menedékhelyet kerestek az eddig néptelen szádelői völgyben. A völgy ekkor Gróf Keglevics József tornamegyei főispánnak volt a tulajdona. Erdőt irtanak, növelik a szántóföldeket. 1785-ben kisebb tűzvész pusztított a községben, majd 1811-ben leég az egész falu. A falut újra felépítik. A faluban senki sem tanult, ekkor még nem volt iskola. Az első iskolát 1863-ban építették fel Thúri János és Mihály gyümölcsösén. 1906. május 11-én a faluban ismét tűz pusztít, amely az egész falut elsöpörte.

Látnivalók

Határában fekszik a vadregényes Szádelői völgy a Szár-patak sziklacsodákkal teli szurdokvölgye. A monda szerint itt bukott alá repülő szárnyas lováról a fellázadt gótok által üldözött Dengezik herceg, Attila fia. A holttestet fivére Ellák herceg találta meg és ide temettette el, maga pedig népével együtt az itteni hegyek oltalmában telepedett meg. A patakot az elesett herceg emlékére nevezték el Szár-patakának a környező hegyeket pedig Szár-hegységnek. A völgy barlangok beszakadásából keletkezett, a 300-400 m magas sziklafalak között a Blatnica-patak rohan.  

 

 

Debréte - Tornaszentandrás - Hidvégardó - Tornanádaska - Komjáti - Bódvaszilas - Szin - Szinpetri - Jósvafő - Aggtelek - Domica - Pelsőc - Rozsnyó - Jólész - Krasznahorkaváralja - Kiskovácsvágása - Lucska - Barka - Szádelő - Torna

 

 

 

 

 

 

Állomásai:

 

Debrété-ről feljebb olvashat!

 

Tornaszentandrás-ról feljebb olvashat!

 

Hidvégardó-ról feljebb olvashat!

 

Tornanádaska

 

A 27-es út mentén fekszik a szlovák határhoz közelitelepülés, amely mellett közúti határátkelő található. Vonattal aMiskolc-Tornanádaska vonalon jutunk el ide.

Az Árpád-korban Nádasd volt a falu neve, amely egy 1280. évi királyi adománylevélben már szerepelt. A Torna névrész az egykori vármegye emlékét őrzi. Lakói 1570-ben a törökdúlás elől elmenekültek, de utána újra benépesült a település.
A XVIII. században a Gyulay grófok, a XIX. században a Hadik család volt a falu birtokosa. Itt található a Bódva-völgyi vasút végállomása. Határátlépőhelye a Magyarország és Szlovákia közötti autósturizmusban is jelentős szerepet játszik.  

 

Komjáti

 

Elnevezés eredete

Neve "Komnati" valószínűleg szláv eredetű. Jelentése: lakószoba, konyha.

Történeti leírás

Első okleveles említése 1283-ból származik, ekkor IV. László király adományozza a Vid fia Sengének. Így a középkortól nemesi kézben lévő falu volt, a 15. században a Kőszegi, Lenkei és Komjáti család tulajdona.

1347-ben Nagy Lajos, 1415-ben Zsigmond király megerősítette a Kőszegi, Komjáti családot birtokaiban és 1415-ben Konstanzban címert is adományozott A 17. században a Bódva partján faszerkezetű nemesi udvarháza volt. A török időkben lakossága megfogyatkozott, a 18. század elején mindössze három jobbágycsalád lakta, akik már mind reformátusok lehettek. 1720 után kezdett benépesülni, új lakói leginkább katolikusok voltak. Az 1848/49-es szabadságharc alatt földesura Komjáthy Sámuel, Torna megye alispánja. 1896-ban épült ki a tornai vasútvonal, ekkor állomást építettek helyben, az akkori faluszéken. Az 1930-as évek végén római katolikus és református népiskolával, általános továbbképző iskolával rendelkezett. A 20. században nagyobb birtokosa Fáy Barna (főszolgabíró) és Pongrácz Ernő volt. 1950-ben önálló tanácsú község, 1970 és 1990 között Bódvaszilas társközsége. Komjáti ma körjegyzőségi székhely, 335 lakossági számmal.  

 

Bódvaszilas

 

A település a 27-es út mentén fekszik, vasúton a Miskolc - Tornanádaska vonalon érhető el.

A mai Bódvaszilas és a szomszédos települések az Árpád-korban a tornai királyi uradalomhoz, azt követően hat évszázadon át Torna vármegyéhez tartoztak. Bódvaszilast - Zilas néven - először az 1283. évi oklevél említi. A község közepén emelkedő sziklapadkán már a XII. században templomot emeltek.

Egy 1430 körül készült portaösszeírás szerint a Bebekeknek, Szádvár urainak 43 portájuk volt Zylas faluban, amely ekkor már Torna vármegye legnépesebb községeinek egyike volt. 1642-ben a vármegye hatóságai itt üléseztek. A XVII. században a szádvári uradalommal együtt Szilas is az Esterházy család kezére került, amely a múlt századig birtokolta.
A két világháború között egy ideig járási székhely volt.  

 

Szin

 

A Jósva-patak partján fekvõ település határa az Aggteleki Nemzeti Park része.
Külterületi lakott helyei: Alsómalom, Felsõmalom, Szelcepuszta.
Nevét a középkori okiratokon hol Színnek, hol Szénnek írják.
Neve az egyfajta gazdasági épületet jelentõ régi, magyar nyelvemlékbeli szín vagy szén fõnévbõl keletkezett.
A 12. században a tornai királyi erdõuradalomhoz tartozott, majd a 13. sz. végétõl Tekus ispán és a tõle leszármazó Színi vagy Széni család birtoka. Nevét a Tekus ispán leszármazottainak osztozkodását rögzítõ 1340 évi oklevél Zeyn formában említi.1399-ben már kõbõl épült tornyos temploma volt, mely az 1600-as években a református egyházhoz tartozott.
A falu lakossága Thököly kurucait támogatta, ezért Sobieski János lengyel király Bécs felszabadításából Lengyelország felé hazatérõben az õsi templomot felégett.
A lakosság egyik fõ jövedelmi forrása a bortermelés volt Lélekszáma a múlt század folyamán 700-800 között mozgott.
A falu mai református templomát a homlokzati tornyocskával 1804-ben kezdték építeni, késõbarokk stílusban.
A leégett templom, a felújítás után 1894-ben kapta toronysisakját. Ezzel a torony magassága 25 méter.  

 

Szinpetri

 

Ősidők óta lakott hely. A fölötte emelkedő hegyoldal egyik barlangjában a kutatók bronzkor végi emberi település nyomaira, cserépedény-darabokra és csonteszköz leletekre bukkantak. A 12. században Petri királyi birtok, majd a 13. sz. vége felé Tekus ispán és a tőle leszármazó családok kezére kerül. Petri nevét a család birtokainak elosztását rögzítő 1340. évi oklevél említi.

Ez a helynév a magyar Péter személynévnek i-képzős származéka, melynek jelentése Péteré. A megkülönböztető szerepuű szin előtag a szomszédos településsel kapcsolatos. A község korábbi neve Gálospetri volt. 1427-ben 12 jobbágyporta adózott itt. 1595-ben református temploma is volt, melynek további sorsa ismeretlen. A Dózsa Gy. u. 65. sz. alatt álló homlokzati tornyos, református templom muemlék jellegű épület. 1792-93 között késobarokk stílusban épült, a torony sisakja 1877-ben készült el. A belső térben 250 ülohely van, famennyezete kazettás jellegű, egyszerű, sötét színűre festett.  

 

Jósvafő

 

A ma 380 lelket számláló Jósvafő község az egykori Gömör-Tornai-karszt területén, a Jósva-patak völgyében fekszik. Itt torkollanak a Tohonya-, Kecso- és Kajta-patakok a Jósvába. A község neve először Ilsuafey formában egy 1272-es oklevélben szerepel. Zsigmond király 1399. október 24-én kelt iratában már a település részletes leírását találjuk. Az oklevél egy működő hámor és egy torony nélküli kőtemplom leírását is tartalmazza. A mai templom erődfallal körülvett, belsejét festett kazettás mennyezet díszíti, de figyelemre méltó a karzat, a szószékkorona és a padelok díszítése is. A település környékén több nevezetes barlang is található. 1927-28-ban Kaffka Péter mérnök irányításával vízszintes tárót fúrtak a Baradla-barlang Óriások-termének folytatásában felfedezett barlangszakaszba. Kessler Hubert vezetésével létrehozták a barlang bejárata előtt a Tengerszem-tavat, új szállodát építettek, a kis tó gátjába épített turbina segítségével pedig kivilágították a barlangot. Ezzel Jósvafo bekapcsolódhatott a barlangi idegenforgalomba.
A Dr. Jakucs László vezetésével 1952-ben feltárt Béke-barlang gyógyhatású levegőjének hasznosítására 1964-ben mesterséges tárót hajtottak ki Jósvafő határában, a barlang végponti termébe. Itt ma asztmaszanatórium működik.  

 

Aggtelek

 

A 665 lakosú őskori település nevét hazánk legnagyobb cseppkőbarlangja - a falu határában lévő 51 m magas sziklafal tövében nyíló Baradla - tette ismertté az egész világon. A honfoglalás utáni időből (X-XI. sz.) vasolvasztásra utaló salaknyomokat találtak, de az első írásos oklevél csak 1295-ben említi a községet, Ogogteluk néven. A község református temploma a XII-XIII. században épült, az épület déli falán a román kori falnyílások ma is jól láthatók. A templomtól távol, a falu központjában áll a harangtorony, melyet a husziták építettek és őrtoronyként szolgált a háborús időkben. Az 1858. év gyászos esztendőként írta be magát a község történetébe. A régi iskola (a mai művelődési ház) kivételével az egész falu leégett. Az újjáépítésben nagy munkát vállalt Baksay Dániel református lelkész, az 1848-49-es szabadságharc huszárőrmestere, aki egy időben a Baradla-barlang gondnoka is volt.

 

 

Domica

 

A Szilicei Fennsík déli részén található, 10 km Pelsőctől (Plešivec), közel a Magyar államhatárhoz. A Domica-barlangot Ján Majko fedezte fel 1926 október 3-kán, de már csempészek után kutató fináncok is ismerték. A Baradla barlanggal együtt, amely a magyar oldalon található, egy 21 km hosszú barlangrendszert alkot, ebből a szlovák oldalon 1,715 km-nyi szakaszt látogathatnak a turisták. Tipikus átfolyó barlangrendszerről van szó, ahol is a Styx nevű folyó világos színű mészkőben három egymás fölötti szintet alakított ki. A barlangban rengeteg gyönyörű sztalaktit, sztalagmit, sztalagnát és kaszkád tavacskák találhatók. A gyönyörű cseppkődíszeken kívül a barlang híres a kőkori bikfahegyi kultúra edényeinek lelőhelyeiről, valamint a neolitikum népeinek tűzhelymaradványairól, akik a barlangot 5000 évvel ezelőtt lakták.  

 

Pelsőc

A Sajó-folyó partján fekvő Pelsőc (szlovákul: Plešivec) Rozsnyótól délnyugatra 17 km-re található. A város fő látnivalója a gótikus eredetű református templom.

Fejlődését kedvező földrajzi elhelyezkedésének köszönheti. Kiváltságait a 14. század elején nyerte el: vásártartási joggal és a Sajón való átkelésnél vámszedési joggal rendelkezett. Várát a Bebek-család építette 14. században a kereskedelmi útvonalak védelmére. A török időkben előbb végvár, majd a török csapatok elfoglalják. A 16. század közepén a császári csapatok rombolják le. A várnak ma már csak a romjai láthatóak a várossal szomszédos hegyen.

A város gótikus temploma a Bebek-család családi jellegű temetkezési templomaként épült a 14. században. A belső térben még ma is láthatjuk a 14. századból származó freskók töredékeit. A templom északi oldalához csatlakozó Bebek-kápolna a 16. században épült a templomhoz. A templombelsőben a Bebek-család síremlékei mellett a fából faragott karzatot és a festett fakazettás mennyezetet tekinthetjük meg. A templomot egykor körülvevő erődített fal részben fennmaradt.

A templom mellett találhatjuk az 1807-ben épült barokk-klasszicista stílusú haranglábat. Az építmény egy korábbi torony falainak felhasználásával készült.

A barokk-klasszicista stílusú egykori megyeháza 1719-ben épült, majd a 19. században átalakították. Az épület egykor megyei börtönként is működött, jelenleg a polgármesteri hivatal található az épületben.  

 

Rozsnyó-ról feljebb olvashat!

 

Jólész-ről feljebb olvashat!

 

Krasznahorkaváraljá-ról feljebb olvashat!

 

Kiskovácsvágásá-ról feljebb olvashat!

 

Lucská-ról feljebb olvashat!

 

Barká-ról feljebb olvashat!

 

Szádelő-ről feljebb olvashat!

 

Torná-ról feljebb olvashat!