Kéktúrák

Kéktúra (1)

Debréte - Tornabarakony - Bódvarákó - Bódvaszilas útvonal

Nagyítható és lementhető térkép a túrához 

Állomásai:

Debréte

Neve személynévből keletkezett. A középkorban a szomszédos Szentjakabbal együtt Tornavár uradalmához tartozott. A XIV. században a Szalonnaiakból kisarjadt Tornai családé, annak kihalta után sokszor változtak földesurai, volt többek között a Bebekeké, a Szapolyaiaké, a Mágóchiaké, végül házasság révén 1677-ben a Keglevich család birtokolta. Ma lélekszáma nem éri el a 20 főt.  

Tornabarakony

Piciny település az Aggteleki Nemzeti Park közelében, a Szalonnai-hegységtõl keletre, a Barakonyi-patak völgyében.
Itt a „világvége” – keskeny mûút nem megy tovább.

Az iparosodás és a központosítás következtében századunk derekától nagyfokú elvándorlás indult meg.
A falu jelenleg 30 lakója van. Az itthon maradottak lelkesen orzik hagyományaikat, s a velük való találkozásokban egy csodálatos múlt éled újjá. Az utóbbi idoben azonban néhány városi ember vásárolt itt házat: talán üdülofalu lehet a csendes kis községbol.

Tornabarakonyba autóbusszal Bódvaszilasról vagy Komjátiból lehet eljutni. Mindkét község megközelíthetõ vonattal és autóbusszal is a Miskolc-Edelény-Tornanádaska vonalon. 

Bódvarákó

A közel másfélezres kisközség a tokaji Kopasz-hegyet körülölelő település-háromszög egyik csúcsaként a Bodrog folyó partján terül el.
Kedvező földrajzi fekvése biztosította történelmi múltját. Régészeti leletek bizonyítják, hogy már a rézkorban önálló kultúrával rendelkezett e terület. Az 1900-as években mezővárosi ranggal bírt. A település a magyar történelem számos, jelentős eseményének volt helyszíne: Rákóczi-szabadságharc, 1848-49-es forradalom és szabadságharc stb.
Természetes és épített környezete nyaranta sok látogatót vonz. Természeti környezetéből kiemelkedik a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet, melynek flórája és madárvilága európai jelentőségű, de nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarországon talán a legnagyobb, urbanizált gólyakolóniája látható az utak menti villanyoszlopokon és kéményeken. A Bodrog folyó kiválóan alkalmas vízisportokra, horgászatra, pihenésre. Épített környezetéből, a teljesség igénye nélkül meg kell említenünk a késő gótikus, Mátyás király korabeli római katolikus templomot és kolostort, a görög katolikus templom csodálatos ikonosztázát, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc több mint száz éves obeliszkjét, a Máriássy-kúriát, a Rákóczi-házat és Rabi Isajah Steiner (Csodarabbi) lakóházát és sírját.  

Bódvaszilas

A település a 27-es út mentén fekszik, vasúton a Miskolc - Tornanádaska vonalon érhető el.

A mai Bódvaszilas és a szomszédos települések az Árpád-korban a tornai királyi uradalomhoz, azt követően hat évszázadon át Torna vármegyéhez tartoztak. Bódvaszilast - Zilas néven - először az 1283. évi oklevél említi. A község közepén emelkedő sziklapadkán már a XII. században templomot emeltek.

Egy 1430 körül készült portaösszeírás szerint a Bebekeknek, Szádvár urainak 43 portájuk volt Zylas faluban, amely ekkor már Torna vármegye legnépesebb községeinek egyike volt. 1642-ben a vármegye hatóságai itt üléseztek. A XVII. században a szádvári uradalommal együtt Szilas is az Esterházy család kezére került, amely a múlt századig birtokolta.
A két világháború között egy ideig járási székhely volt.

 

Történelem

A település múltja több évszázadra tekint vissza. Az első rutén lakosokat 1450 körül erdőirtás céljából Koriatovits Tivadar telepítette le a területen. Valószínűleg a település neve is az irtotta, irtás szavakból származik. 1499-ben Thezeri László eladta birtokát, Irotát, a mikófalvai Békényeknek. A XVI. század elején Vajai Pelbárt és Pál voltak a falu birtokosai, akik ugyancsak eladták birtokukat Szakácsi Tókos Albertnek. Később Bebekiek és Herényiek voltak a tulajdonosok, bizonyos részek pedig Hangácsi Reghy Kelemenhez tartoztak.

A török elpusztította a települést, ezért amikor Rákóczi Zsigmond lett a földesúr, 6 évig nem engedte adóztatni a lakosokat. A török adóként 40 forintot kellett fizetni, ez bizonyítja, hogy ebben az időben nagy területek tartoztak a településhez. A XVII. században a Teresztényiek, Rákóczi Zsigmond, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem, II. Rákóczi Ferenc birtokolták a települést. A lakosság erdőkitermeléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. A lakóházakat fából építették.

A szatmári béke után a kincstár lefoglalta a községet. Irotát gróf Illésházi Miklós kancellár kapta meg, majd a kamara Meskó Jakabnak adta. A XVIII. század második felében szláv betelepítés történt. A XIX. században Kálnay József volt a tulajdonos, aki eladta birtokát Vay Ábrahámnak.

1846-ban készült el a népesség jelentős hányadát kitevő görög katolikus hívek számára a kőtemplom. Előtte fából készült temploma volt a településnek. A lakók jelentős anyagi áldozatot hoztak az építkezés érdekében.

A település első egyházi tulajdonú iskolája egy parasztház volt, amelyben 1846-ig (vagy 1888-ig) folyt a tanítás. 1886-ig oroszul tanítottak. 1890-ben épült egy új iskola, s 1938-ban újra új épületet kaptak az irotai iskolások. 1948-ban államosították az iskolát. 1977-ben körzetesítették a környező falvak iskoláit, azóta az általános iskola a szomszédos településen, Lakon működik.

A település jelene

A rendszerváltás után a település fejlődésnek indult.

Központi támogatással:

* kiépült a telefonhálózat,
* megépült a ravatalozó,
* korszerűsödött a közvilágítás