Gyalog- és tanösvénytúrák

 

 

 

 

Nagyítható és lementhető, összesített térkép a gyalogos túrákról

 

 

 

Gyalogtúrák

 

 

Perkupa - Ördög-gát útvonal (22)

 

Állomásai:

 

Perkupa

 

Perkupa: község település Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól 49 kilométerre északra.

Története

Először 1340-ben említik Precopa alakban, neve valószínűleg szláv eredetű(jelentése: keresztárok földhányással). Birtokosai kezdetben a Színi és a Szalonnai családok voltak. 1526-tól a Bebekek tulajdonába került. 1562-ben a törökök felégették. A 16. századtól lakói döntően reformátusok. 1686 után a szádvári uradalom részeként az Esterházyak szerezték meg. 1896-ban vasútállomást kapott. 1919-ben Perkupa és Szalonna községek között húzódott a cseh csapatok demarkációs vonala.

A község közelében földalatti működödésű anhidrit bányát üzemeltettek, melynek termékét őrlő üzemben dolgozták fel és a mezőgazdaságban talajjavításra használták. A bányát és az örlőüzemet gazdaságtalanság miatt bezárták.

Itt nyugszik Kalász László költő, aki a falu szülötte.

Látnivalók

Református temploma 1797 és 1799 között épült, tornya 1838-ból való. Katolikus temploma 1865-ben Ybl Miklós tervei alapján épült. Perkupát valaha a száz kőműves falujának is nevezték. A híres mesterek kezemunkáját őrzik a Petőfi utca parasztházai. Szépen felújított, látogatható tájházában található a Galyasági Településszövetség irodája és ez a rendezvényi központja a Gömör-Tornai fesztivál keretében megrendezett falunapnak.

 

Ördög-gát

A Rudabányai-hegységet Alsótelekes és a Bódva-völgy között délnyugat-északkeleti irányban átvágó vadregényes, középső szakaszán szűk sziklaszurdokká szűkülő Telekes-völgyben található. A Telekes-patak vize száraz időszakban a völgy legérdekesebb, leglátványosabb részén, megkapó szépségű, lenyűgöző "ördög-gát" előtti víznyelőben tűnik el. A völgy változatos formákat mutató sziklaszurdoka szürke köves, növényzet nélküli. Mederfenekén vagy partján kanyarog az ösvény. Csapadékos időben vízesés és tavacska alakul ki, a "Keringő" mellett, ahol megkerülhetjük az áttört sziklatarajt. A vízfolyással szembe haladva a párszáz méterre jobboldalon a patakmeder felett kb. 12 m-rel, találjuk az ördög-gát-lyuk barlangot. Szűk alig kúszható jobb oldali járatában zsomboly van. Az 1930-as évek ásatásai az újabb kőkorszakból a bükki kultúrát képviselő edénytöredékeit, a bronz- és a vaskor különféle eszközeit, üveggyöngyöket, továbbá több szkíta tárgyakat (bronz és vas nyílhegyek), valamint egy különösen érdekes csontfaragvány hoztak a felszínre. Szemközt, a keleti, meredek, karros hegyoldal kanyarulatában, a patak szintje felett kb. 30 m-rel, bokrok, sziklatarajok közt bújik meg a Csengő-kút (-zsomboly). A 24m mély aknabarlangja. A Meteor barlangkutatói dr. Dénes György vezetésével 1958-ban hatoltak le először. Aljában szép cseppkő- és borsóképződmények díszlenek. Nevét a bedobott, a zsomboly függőleges aknafalának pattanó kő csengő hangjáról kapta.

 

 

Szilice - Jablonca útvonal (16)

 

Szilice

 

Szilice (szlovákul Silica) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2001-ben 599 lakosából 533 magyar, 33 szlovák és 29 cigány volt.

Fekvése

Rozsnyótól 16 km-re délre a Szilicei-fennsík közepén a magyar határ mellett fekszik.

Története

1386-ban Zedlyche néven említik. Neve a szláv sedlo (= falu) főnévből ered. Első ismert birtokosa Szalonnai István volt, később több tulajdonosa is volt. 1910-ben 993, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.
A jégbarlang bejárata
A jégbarlang bejárata

Nevezetsségei

* Református temploma 1526-ban épült, erődfalai 16. századiak. Berendezése 18. századi.
* Szilicei jégbarlang.
* Temetőjében népművészeti fakeresztek találhatók.

 

Jablonca

 

Jablonca (szlovákul Silická Jablonica) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2001-ben 254 lakosából 247 magyar volt.

Fekvése

Rozsnyótól 20 km-re délkeletre a Torna völgyében a magyar határ mellett fekszik.

Története

A község területén már a kőkorszakban is éltek emberek, ezt bizonyítják a Sólyomvár alatti Zsivány-barlangban talált leletek. 1386-ban "Zedlyche" alakban említik először, a Pelsőci Bebek család birtoka volt. A falu a középkorban Torna várának uradalmához tartozott. 1427-ben 58 portája adózott. Régi temploma 1500 körül épült, 1867-ben elbontották és felhasználásával építették meg az új katolikus templomot. 1828-ban 136 házában 695 lakos élt.

Vályi András szerint "JABLONCZA. Magyar falu Torna Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, és több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Tornához 1 2/4 mértföldnyire, ’s hajdan Turótzi szerént a’ Csehek meg erõsítették; réttye jó, legelõje elég, makkja, gyümöltsös fáji hasznosak."

1910-ben 556, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott. 1938 és 1945 között Magyarország része volt. 1944-ben árvíz pusztította.

Nevezetességei

* Református temploma 1789-ben épült, tornya 18. századi.
* Római katolikus temploma 1867-ben épült a Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére. A templomot 2006-ban felújították.
* Határában láthatók Sólyomkő várának romjai. A várat Tekes fia Isván kucsói bán, vagy fiai építtették a 13. század második felében. Először 1386-ban említik, de 1399-ben már elhagyatott volt.
* Határa kedveld túrázóhely és vadászparadicsom.

 

 

Baradla-barlang - Béke-barlang útvonal (18)

 

Állomásai:

 

Baradla-barlang

 

A több bejárattal nyíló Baradla-Domica-barlangrendszer nemcsak a térségnek, de hazánknak is legkiemelkedőbb barlangtani értéke, amely aktivitása, hossza és cseppkődíszessége alapján a mérsékelt égöv legjelentősebb barlangjának tekinthető. A barlang idegenforgalmi fejlesztését az 1920-as években kezdeményezték. Ekkor készült el a jósvafői kijárat, valamint a ma is használatos több mint száz híd, majd 1935-ben kigyulladt a fény a látogatott szakaszokon.
Az Igazgatóság szervezésében 1, 2, 5 és 7 órás, különböző hosszúságú és nehézségű barlangtúrák tehetők a Világörökség részévé nyilvánított Baradla-barlangban Aggtelekről, ill. Jósvafőről.
A barlangban az állandó hőmérséklet +10 C, kérjük a túrák során ennek megfelelően öltözzenek!
Nyitvatartás:
• A Baradla barlang az év minden napján látogatható.  

 

Béke-barlang

 

E túra során a látogatók kb. két órás felszíni sétát tesznek az Aggtelek és Jósvafõ között található mesterséges bejáratig. A barlangban a túra idõtartama 3 óra, hossza 2 km. A barlangtúra változatos, vörös és fehér cseppkõzászlók és drapériák, valamint lépcsõzetes medencesort alkotó hófehér mésztufagátak között vezet a kötélhágcsós szifonig. Az aktív patakos barlangban állandó víz van, ezért gumicsizma vagy váltócipõ, valamint vízhatlan vagy váltóruha használata kötelezõ!

Alsó korhatár 14 év! A túrán résztvevõk maximális létszáma a barlang védelme érdekében 10 fõ. A túrázóknak akkumulátoros lámpákat biztosítanak!  

 

 

Jósvafő - Kossuth-barlang útvonal (23)

 

Állomásai:

 

Jósvafő

 

A ma 380 lelket számláló Jósvafő község az egykori Gömör-Tornai-karszt területén, a Jósva-patak völgyében fekszik. Itt torkollanak a Tohonya-, Kecso- és Kajta-patakok a Jósvába. A község neve először Ilsuafey formában egy 1272-es oklevélben szerepel. Zsigmond király 1399. október 24-én kelt iratában már a település részletes leírását találjuk. Az oklevél egy működő hámor és egy torony nélküli kőtemplom leírását is tartalmazza. A mai templom erődfallal körülvett, belsejét festett kazettás mennyezet díszíti, de figyelemre méltó a karzat, a szószékkorona és a padelok díszítése is. A település környékén több nevezetes barlang is található. 1927-28-ban Kaffka Péter mérnök irányításával vízszintes tárót fúrtak a Baradla-barlang Óriások-termének folytatásában felfedezett barlangszakaszba. Kessler Hubert vezetésével létrehozták a barlang bejárata előtt a Tengerszem-tavat, új szállodát építettek, a kis tó gátjába épített turbina segítségével pedig kivilágították a barlangot. Ezzel Jósvafo bekapcsolódhatott a barlangi idegenforgalomba.
A Dr. Jakucs László vezetésével 1952-ben feltárt Béke-barlang gyógyhatású levegőjének hasznosítására 1964-ben mesterséges tárót hajtottak ki Jósvafő határában, a barlang végponti termébe. Itt ma asztmaszanatórium működik. 

 

Kossuth-barlang

 

Jósvafő határában található a Nagy-Tohonya-forrás barlangja. Főként az erőteljes eróziós formakincsek jellemzik a barlangot, szálkőoszlopok, tarajok mellett vezet a túra útvonala egészen a Nagy-tóig, ahol függesztett drótkötélhídon jutnak keresztül a látogatók. A túra a Reménytelen-szifon taváig vezet. A túra ideje 5 óra. A túrák a jósvafői barlangpénztár elől indulnak és oda is érkeznek vissza. A pénztártól a Kossuth-barlang bejáratáig tartó felszíni séta ideje kb. 1 óra. A barlangban töltendő idő kb. 3 óra, majd ismét kb. 1 órás felszíni séta a jósvafői barlangpénztárig. A barlang végigjárása nehéz túrának számít, ezért jó kondíció és mászókészség szükséges hozzá.  

 

 

Martonyi - Martonyi kolostorrom útvonal (27)

 

Álomásai:

 

Martonyi

 

Martonyi község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Edelényi kistérségben.

Fekvése

Miskolctól közúton 50 km-re északra található.

A terület már az őskorban is lakott volt.

Martonyi, Borsod-Abauj-Zemplén megye Északi részén helyezkedik el, Miskolctól 50 km-re. Az első írásos adat a településről 1249-ből származik amikor Martonyi Szalonnához tartozó föld volt amit az Örsúr nembéliek eladtak Thekus sárosi ispánnak és testvéreinek, és határát leírták.

1293-ban Mile határjárásban már mint falu szerepel. A település leghíresebb építménye a Háromhegyi Pálos templom- és kolostorrom. A Pálos rendet az esztergomi Boldog Özséb alapította.

A kolostort Martonyi nemesek Thekus fiai alapították 1341-ben. 1347-ben épült fel gótikus stílusban. A Boldogságos Szűz tiszteletére emelt templom szentélyének három oltárát János egri segédpüspök szentelte fel. A törökökkel vívott háborúk idején, 1550 körül vált lakhatatlanná. A XVI. szd. végétől romos állapotban van. A kolostor templomának falai és diadalíve a felújítást / 2001 /követően jó állapotban láthatók. Az építmény a község névtáblájától 4 km-re található, amely csodálatos környezetben közelíthető meg. Kíváló gyalogtúra azoknak akik kedvelik a természetet.

1402 - től a Bebekek kezén találjuk a falut. A család egyik ága Mátyás királytól bányászati jogot nyert a falu határának ércbányáira. Az 1940-es évek végéig, működött a falu határában egy vasércbánya, melynek érctelepét - az ott talált tokos balta tanúsága szerint - a bronzkorban is fejthették. A Martonyiban üzemeltetett bányában 1951-ig összesen 166 ezer tonna barnavasércet termeltek ki, a Diósgyőri Vasgyár részére. A török korban hódoltsági terület lett. 1577 - ben a telepűlést hatalmas jégverés pusztította, s ekkor a község lakói annyira elszegényedtek, hogy nem fizettek adót a töröknek, így csak 1641 után hódoltak meg az egri Darat Izpáhia előtt.

A 19.szd. közepén több birtokos - így a Vatay, Ragályi, Csiszár, Széky, Pásztor, Koós, Madarassy, báró Wesselényi, Kalas, Rókusfalvy, Horváth, és Dobozy családok - kezén találjuk.

A két világháború között egy római katolikus és egy református elemi iskolája volt. Szeszgyára is működött a Tagi tanyán.

A falu református temploma 1786 - ban épűlt a korábbi fatemplom helyén. Ez a templom 1811 - ben lett a tűz martaléka és 1827 - re épűlt újjá a fagalériás toronnyal, melyet 1907 - ben alakítottak át a mai formájára. A templom mennyezete sík vakolt berendezéséből csak a copf szószéke eredeti.

Római - görög katolikus temploma különálló harangtornyával együtt 1988 -ban épült Horváth János Ybl-díjas épitészmérnök tervei alapján, Kiss János szendrői kanonok közbenjárásával. Egyedi, különleges építészeti megoldásával szépen illeszkedik a község panorámájába.

Látnivalók

* Rakacai-tó (kb. 2 kilométerre)

A településen több régi századforduló /1900 /körül épített falusi ház látható. A Pálos kolostor gyalogosan a helységjelző táblától 4 km-re van. A faluban római-görög és református templom található. 

 

 

Meteor-barlang - Bódvaszilas - Komjáti - Vecsem-bükk - Meteor-barlang útvonal (19)

 

Állomásai:

 

Meteor-barlang 

 

Megközelítés: Bódvaszilas felől az országos kék túristajelzésen (2,2 km), túlhaladva a Pócsakői-víznyelőn, és jobb oldalról megkerülve a Nagy-vizes-töbröt érjük el a barlang bejáratát rejtő hatalmas viznyelőt. (a Nagy-vizes-töböröt bal oldalán kerülve egy kicsit rövidíthetünk). A vasajtóval biztosított függőleges bejárati nyílás ennek az alján található.

Beszerelés: A Titánok csarnokáig 12 m és 15 m biztosítókötél (beépíttet létra van az első, ill. a második aknában),+ az Agyagos-teremig még 20 m (1N,1K), és 10 m kötél szükséges. Minden akna beszerelhető természetes kikötésekkel is.

Bejárási útmutató: A víznyelőbarlang kibetonozott bejáratán lemászva egy 4-5 méter hosszú kuszoda elején találjuk magunkat, mely végén egy enyhe szűkület található, és ez jobbra kanyarodva tart függőlegesen lefelé. Ezután kitágul a járat, és két kisebb letörésen létrán lemászva haladhatunk lefelé. Innen érhetjük el a "csúszda" bejáratát ahol lefelé menet két ferde kőlap között gyorsan lejutunk. Felefelé haladva a csúszdától balra, a vele párhuzamos patakmederben kapaszkodhatunk fel szükség esetén, bár ennek az ára az, hogy a tetején a beékelődött kövek közötti szűk résen kell majd kibújni.
A csúszda után lefelé közvetlenül a Majmos-terembe érkezünk. Tovább követjük a víz útját lefelé egy lyukon át, miután alaposan megnéztük, hogy honnan is érkeztünk be a terembe. Mindig lefelé tartva hamarosan elérjük az I-akna beszállását. Ebben 10 métert ereszkedhetünk a beépített létrán (E10), a szép formájú, de nem túl monumentális aknában. Nagyobb vízhozam esetén az aknától jobbra egy szűkületen át juthatunk a Kútkerülő-járatba, amely a Főág hasadékának tetejében vezet, ha itt haladunk elkerülhetjük a vizzel való találkozást. Itt egy karvastagságú cseppkőről ereszkedhetünk vissza az aktív részbe. Ezután egy 2-3 méteres kis mászható letörés, a "Kút" következik, amelyet a Kútkerülő járat természetesen megkerül. A letörés után hamarosan elérjük a II-aknát, amely, mintegy 8 m mély. Itt is létrán mászhatunk le s (E8), ez az akna már a Titánok csarnokának, Magyarország egyik legnagyobb barlangtermének, a bejárat felőli részébe vezet.
A Titánok csarnoka a benne található hatalmas cseppkőoszlopokról kapta a nevét. Magába a terembe három útvonalon juthatunk be: vagy közvetlenül a beérkezés helyén a vizet követve a beépített létrán a patakmederbe lemászva egy alacsonyabb szakaszon áthaladva közvetlen a terem közepébe érkezhetünk. E lyuk felett átlépve, és néhány métert előrehaladva lemászhatunk a nagy cseppköveken, vagy jobbra tartva egy kisebbfajta cseppkőerdőn áthaladva egy ferde heliktites hasadékban óvatosan learaszolva juthatunk le ugyanoda. A heliktites hasadék előtt van egy kényes átlépés, amelyet nem árt biztosítani, ha tapasztalatlan társakkal túrázunk. Magában a teremben kedvtől, és ízléstől függően több-kevesebb időt tölthetünk puszta sétálással és nézelődéssel, a legtöbb túra ezek után vissza szokott fordulni.
A csarnok túlsó végén felfelé, majd lefelé haladva, a terem végétől 5-6 méterre két kőtömb között lefelé traverzálva egy kis hasadékba jutunk. A hasadék tetején jobbra bemászva egy kis cseppköves termecske után egy ferde, lapos szűkület következik. A túloldali fülkéből már lenézhetünk a Lakatos-akna 15 méteres mélységébe. Az akna feletti cseppkövet körbekötve(azzal szemben) és az azt kiegészítő nittről ereszkedhetünk le a barlang legszebb termébe (Tk, N, E15). A terem túlsó végén egy újabb 8 méteres aknán át érjük el az Agyagos-termet (E8), amely a barlang jelenlegi legmélyebb pontja (131.0 m).
Ha a Titánok-csarnokába beérkezve a víz útját követjük, a terem alatt, akkor a Patakos-ág disznófürdető agyagos járatba jutunk, amely egyreinkább lealacsonyodva egy sárszifonnal végződik. 

 

Bódvaszilas

 

A település a 27-es út mentén fekszik, vasúton a Miskolc - Tornanádaska vonalon érhető el.

A mai Bódvaszilas és a szomszédos települések az Árpád-korban a tornai királyi uradalomhoz, azt követően hat évszázadon át Torna vármegyéhez tartoztak. Bódvaszilast - Zilas néven - először az 1283. évi oklevél említi. A község közepén emelkedő sziklapadkán már a XII. században templomot emeltek.

Egy 1430 körül készült portaösszeírás szerint a Bebekeknek, Szádvár urainak 43 portájuk volt Zylas faluban, amely ekkor már Torna vármegye legnépesebb községeinek egyike volt. 1642-ben a vármegye hatóságai itt üléseztek. A XVII. században a szádvári uradalommal együtt Szilas is az Esterházy család kezére került, amely a múlt századig birtokolta.
A két világháború között egy ideig járási székhely volt.

 

Komjáti

 

Elnevezés eredete

Neve "Komnati" valószínűleg szláv eredetű. Jelentése: lakószoba, konyha.

Történeti leírás

Első okleveles említése 1283-ból származik, ekkor IV. László király adományozza a Vid fia Sengének. Így a középkortól nemesi kézben lévő falu volt, a 15. században a Kőszegi, Lenkei és Komjáti család tulajdona.

1347-ben Nagy Lajos, 1415-ben Zsigmond király megerősítette a Kőszegi, Komjáti családot birtokaiban és 1415-ben Konstanzban címert is adományozott A 17. században a Bódva partján faszerkezetű nemesi udvarháza volt. A török időkben lakossága megfogyatkozott, a 18. század elején mindössze három jobbágycsalád lakta, akik már mind reformátusok lehettek. 1720 után kezdett benépesülni, új lakói leginkább katolikusok voltak. Az 1848/49-es szabadságharc alatt földesura Komjáthy Sámuel, Torna megye alispánja. 1896-ban épült ki a tornai vasútvonal, ekkor állomást építettek helyben, az akkori faluszéken. Az 1930-as évek végén római katolikus és református népiskolával, általános továbbképző iskolával rendelkezett. A 20. században nagyobb birtokosa Fáy Barna (főszolgabíró) és Pongrácz Ernő volt. 1950-ben önálló tanácsú község, 1970 és 1990 között Bódvaszilas társközsége. Komjáti ma körjegyzőségi székhely, 335 lakossági számmal.

 

Vecsembükki-zsomboly

 

A egész Gömör-Tornai-karsztvidék legmélyebb barlangja. Az országhatárral kettészelt sziklás, meredek oldalakkal kiemelkedő Alsó-hegy Szilasi-fennsíkján a névadó Vecsembükk csúcstól mintegy 250 m-re ÉNy-ra nyílik, a mai országhatártól alig 40 m-re. A több száz töbrökkel tarkított átlagosan 500 m magas karsztfennsík legfőbb jellegzetességei: a zsombolyok, amelyek lényegében a függőleges aknabarlangok. A lefolyástalan zömében triász mészkőből felépülő karsztba beszivárgó vizek fennsík lábánál (170-230 m tszfm.) sorakozó karsztforrásokban látnak napvilágot. Azonban mind máig sem sikerült feltárni közöttük az ember által is járható összefüggést. A karsztvízszinten húzódó feltételezhetően horizontális járatokat még a legmélyebb Vecsembükki-zsomboly sem éri el, csupán megközelíti azokat (kb. 50 m-re).
Bódvaszilasról a kék+, majd a kék barlang turistajelzésen, kb. 1 óra gyaloglással érhetjük el (3,5 km). Sziklákkal övezett tekintélyes méretű (3 x 5 m átmérővel) bejárati szádája 521 m tszf. magasságban van, előtte barna védőkorlát húzódik.

 

 

Várhosszúrét - Krasznahorkai-cseppkőbarlang (29)

 

Állomásai:

 

Várhosszúrét

 

Egykori nevén Krasznahorka-Hosszúrét. Régi hazánk egykori Gömör és Kishont vármegyéjében, a rozsnyói járásban föllelhető kegyhely, ahol a szeplőtelen fogantatás, de különösképpen a Lourdes-i Szent Szűz tisztelete folyik. A 19. század második felében létesült, miután néhány falubeli kislány, Szakali Júlia, Dóczi Mária és egy bizpnyos T: E. nevű leánygyermek az egyik májusi délután elmentek virágot szedni a Buzgó forráshoz. Egyszer csak Szakali Júlia a Szűzanyát vélte a fák között lebegni. A többiek azonban nem láttak senkit és semmit. Ma is elevenen él a környéken az a meggyőződés, hogy Júliának a Szent Szűz ezen kívül többször is megjelent. Júlia ezt későbbi szent életével is bebizonyította. A látomás a környék népét nagy lázba hozta és ennek nyomán megindultak a zarándoklatok. A forrás kömyékét kiépítették és azóta csodás gyógyulások is bizonyították a Buzgó vizének csodás erejét. Különösen szembetegség esetén tulajdonítanak neki rendkívüli hatást. Megközelíthető Krasznahorkaváralja irányából közúton. 

 

Krasznahorkai-cseppkőbarlang

 

A Krasznahorkai barlang az állandó folyású földalatti patakal, 1200 m teljes hosszal, a Szlovákia legszebb barlangjai egyike és egyes részeinek szintráló díszletei világunikátummá nevezhető. A barlangba a klaszikus csepköves díszleteken kívül excentrikus alakzatok is találhatók. Nagyon különlegesek a karfiol alakú díszletek, amelykek a Szlovákiai karst egyik barlangjában sem fordulnak elő.
A barlangba egy 80m hosszú műalagút vezet. A végén bemeneti folyosó van, ahol egy patak folyik. 50 m után egy szűk átmeneten "Perejový dóm" terembe jutunk, amelyk 12 m hosszú tóval végződik, amelyk fölött kötél traverz található. Ehez a traverzhoz kötődenek a padocskák, amelykek kb 200 m szakaszú magas meanderen vezetnek, a fenekén kitöltve vízáramlatal. A meandert egy halom szakítja meg. Ezt létrával oldjuk meg. A meander másik része az Abonyi elnevezésű teremben végződik nagyobb tóval, ujra egy kötél traverzal. Egy rövid szakasz után a vízáramlat fölött egy létra segítségével feljutunk az úgynevezett rozsnyói barlangászok csepkövéhez, amelyk a 32,6 m magasságával és 14 m széles alapjaival a Guinness rekordok konyvében is szerepel a világ legmagasabb csepköve ként. Különleges, hogy ha belegondolunk hogy ez az óriás valószínüleg egy mégnagyobból származik, amelyik egy földrengésnél összeomlot. A csepkő kialakulása a fölöttelévő töbör kedvező hatásának köszönhető amelyk a szilicei fennsík szélén található. Ez a töbör biztosítja a víz álandó utánpótlásást, amelyk jelenleg életben tartsa a csepkövet. A víz az egész barlang fő részén átfolyik. Viszatérünk a patakhoz és 150 m fojtasuk a víz áramlatal szembe a hátsó részbe, ahol szintén gyönyörú díszletekkel találkozunk. Egy szűk lyukon a Marikin tóhoz jutunk. A barlangot 1964-ben fedezték fel és 1972-től védett természeti alkotás 200 ha védő területel.  

 

 

Ájfalucska - Ájfalucska környéke útvonal (26)

 

Állomásai:

 

Ájfalucska

 

Ájfalucska (szlovákul Hačava) község Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. 2001-ben 241 lakosából 167 szlovák és 68 cigány volt.

Fekvése

Kassától 42 km-re délnyugatra, az Áji-völgy bejáratánál fekszik.

Története

A falu a 15. században keletkezhetett, amikor pásztorok érkeztek ide. A 18. században vizifűrésztelepe, a 19. században vasércbányája és vasolvasztója működött. Később magnezitet bányásztak területén. Lakói földműveléssel, kézműiparral foglalkoztak.

Vályi András szerint "FALUTSKA. Bodnárvágása, Bagnerhay, Hatsava. Tót falu Torna Vármegyében, földes Ura Gróf Keglevich Uraság, lakosai ó hitűek, fekszik magas hegyek között, egy mély völgyben, Barkához nem meszsze, ’s ennek filiája. Határja sovány, és őszi gabonát nem igen terem, malma sintsen, harmadik Osztálybéli. "

Fényes Elek szerint "Falucska, Hacsava, orosz falu, Torna vmegyében, közel Szepes és Abauj vármegyékhez, magas hegyek közt, egy mély völgyben: 9 rom., 645 gör. kath. lak.; görög kath. parochiával. Határa hegyes, kősziklás, sovány; őszi gabonát nem igen terem; erdeje fenyves és bikkes; vasbányákban dolgozik. A szomszéd Bodokai pusztának gyönyörű erdeje, fűrészmalma, s érczolvasztó koha van. F. u. gr. Keglevich."

1910-ben 661, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott.

Nevezetességei

* Ortodox temploma 1760 körül épült barokk-klasszicista stílusban.

Itt született

* 1790-ben Matej Hrebenda vak szlovák népi költő. A faluban emlékműve áll.
 

 

 

Barka (Bórka) - Szádelő útvonal (17)

 

Állomásai:

 

Barka (Bórka)

 

Rozsnyótól 23 km-re található a Csermosnya (Čremošná) patak völgyében. Írásban 1409-ben említik, mint a Torna-i (Turňa) várbirtok részét, pedig bizonyosan sokkal régebbi. A lakosság a földművelés mellett eredetileg otthoni fafeldolgozásból élt, a XIX. században a helyi vasércbányákban dolgoztak. A XIX. század első felében a községben kisebb vasgyár működött. 1873-ban Barkán pestisjárvány és 1879-ben hatalmas árvíz pusztított. 1918-tól a Csehszlovák Köztársasághoz tartozott, de 1938 - 1945 között az I. Bécsi döntés értelmében a mai Dél-Szlovákia egyéb részeivel együtt a Magyar Királysághoz került. 1945-től ismét Csehszlovákia, illetve 1993-től a Szlovák Állam tulajdona. 

 

Szádelő

Szádelő (szlovákul Zádiel): falu a mai Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. A szlovákok a szomszédos Szádudvarnok községgel egyesítették Zádielske Dvorníky néven, ma újra önálló község.

Fekvése

Kassától 38 km-re délnyugatra, Tornától 4 km-re nyugatra fekszik. 1910-ben Szádelőnek 202 magyar lakosa volt és Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott.

Nevének eredete

1317-ben Zadeley néven említik. Neve a régi magyar szád (= nyílás) és elő (= elülső rész) főnevekből származik. A név arra utal, hogy a falu egy meredek falú szurdokvölgy bejáratánál fekszik. Keletkezése: Elfogadottá vált az a tény, hogy a gyepűrendszer korából származik, elnevezése a ,,száj“ és ,,élő“ szavak összevonásából alakult ki. A község a keletkezését valójában az ellenreformációnak köszönheti. Az 1678-1680-as és az azokat követő években az ellenreformáció következtében felbomlott a tornai és a szádudvarnoki református gyülekezet. 1700 körül ezen gyülekezetek tagjai menedékhelyet kerestek az eddig néptelen szádelői völgyben. A völgy ekkor Gróf Keglevics József tornamegyei főispánnak volt a tulajdona. Erdőt irtanak, növelik a szántóföldeket. 1785-ben kisebb tűzvész pusztított a községben, majd 1811-ben leég az egész falu. A falut újra felépítik. A faluban senki sem tanult, ekkor még nem volt iskola. Az első iskolát 1863-ban építették fel Thúri János és Mihály gyümölcsösén. 1906. május 11-én a faluban ismét tűz pusztít, amely az egész falut elsöpörte.

Látnivalók

Határában fekszik a vadregényes Szádelői völgy a Szár-patak sziklacsodákkal teli szurdokvölgye. A monda szerint itt bukott alá repülő szárnyas lováról a fellázadt gótok által üldözött Dengezik herceg, Attila fia. A holttestet fivére Ellák herceg találta meg és ide temettette el, maga pedig népével együtt az itteni hegyek oltalmában telepedett meg. A patakot az elesett herceg emlékére nevezték el Szár-patakának a környező hegyeket pedig Szár-hegységnek. A völgy barlangok beszakadásából keletkezett, a 300-400 m magas sziklafalak között a Blatnica-patak rohan.  

 

 

Szinpetri - Szelcepuszta útvonal (14) 

 

Állomásai:

 

Szinpetri

 

Ősidők óta lakott hely. A fölötte emelkedő hegyoldal egyik barlangjában a kutatók bronzkor végi emberi település nyomaira, cserépedény-darabokra és csonteszköz leletekre bukkantak. A 12. században Petri királyi birtok, majd a 13. sz. vége felé Tekus ispán és a tőle leszármazó családok kezére kerül. Petri nevét a család birtokainak elosztását rögzítő 1340. évi oklevél említi.

Ez a helynév a magyar Péter személynévnek i-képzős származéka, melynek jelentése Péteré. A megkülönböztető szerepuű szin előtag a szomszédos településsel kapcsolatos. A község korábbi neve Gálospetri volt. 1427-ben 12 jobbágyporta adózott itt. 1595-ben református temploma is volt, melynek további sorsa ismeretlen. A Dózsa Gy. u. 65. sz. alatt álló homlokzati tornyos, református templom muemlék jellegű épület. 1792-93 között késobarokk stílusban épült, a torony sisakja 1877-ben készült el. A belső térben 250 ülohely van, famennyezete kazettás jellegű, egyszerű, sötét színűre festett.

 

Szelcepuszta

 

E hely vadban gazdag erdőivel ma is jelentős vadászterület. A mai Szelcepuszta helyén árpád-kori vasműves településre utalnak a környező hegyoldalak, illetve völgyek nevei: Verő-oldal, Verő-tető, Patkós-völgy, Patkós-oldal, valamint a Szelce-völgyben szántás közben felbukkanó kohósalak maradványok. 

 

 

Szin - Szelecepuszta útvonal (20)

 

Szin

 

A Jósva-patak partján fekvõ település határa az Aggteleki Nemzeti Park része.
Külterületi lakott helyei: Alsómalom, Felsõmalom, Szelcepuszta.
Nevét a középkori okiratokon hol Színnek, hol Szénnek írják.
Neve az egyfajta gazdasági épületet jelentõ régi, magyar nyelvemlékbeli szín vagy szén fõnévbõl keletkezett.
A 12. században a tornai királyi erdõuradalomhoz tartozott, majd a 13. sz. végétõl Tekus ispán és a tõle leszármazó Színi vagy Széni család birtoka. Nevét a Tekus ispán leszármazottainak osztozkodását rögzítõ 1340 évi oklevél Zeyn formában említi.1399-ben már kõbõl épült tornyos temploma volt, mely az 1600-as években a református egyházhoz tartozott.
A falu lakossága Thököly kurucait támogatta, ezért Sobieski János lengyel király Bécs felszabadításából Lengyelország felé hazatérõben az õsi templomot felégett.
A lakosság egyik fõ jövedelmi forrása a bortermelés volt Lélekszáma a múlt század folyamán 700-800 között mozgott.
A falu mai református templomát a homlokzati tornyocskával 1804-ben kezdték építeni, késõbarokk stílusban.
A leégett templom, a felújítás után 1894-ben kapta toronysisakját. Ezzel a torony magassága 25 méter.

 

Szelecepuszta

 

E hely vadban gazdag erdőivel ma is jelentős vadászterület. A mai Szelcepuszta helyén árpád-kori vasműves településre utalnak a környező hegyoldalak, illetve völgyek nevei: Verő-oldal, Verő-tető, Patkós-völgy, Patkós-oldal, valamint a Szelce-völgyben szántás közben felbukkanó kohósalak maradványok. 

 

 

Derenk - Szádvár - Szögliget útvonal (15)

Állomásai:

Derenk

Története

A település középkori eredetű. Népessége megfogyatkozott a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc alatt, majd egy 1711-es pestisjárvány következtében teljesen elnéptelenedett. Az 1715-ös összeírás szerint lakatlanul állt. Urai, az Esterházy grófok lengyel jobbágyokkal telepítették be újra. A népesség őrizte etnikai öntudatát, egészen 1943-ig nem asszimilálódott.

A trianoni békeszerződés után Derenk választhatott, hogy Magyarországhoz vagy az újonnan alakult Csehszlovákiához akar tartozni. A lakosok Magyarország mellett döntöttek.

1938-tól Horthy Miklós - aki vadászterületet akart itt létrehozni - megkezdte a falu kiürítését a tulajdonosok teljes körű kárpótlásával. A lakosság zöme Borsod-Abaúj-Zemplén megye különböző falvaiba költözött. A legtöbben Emőd-Istvánmajorban, Ládbesenyő-Andrástanyán és Sajószentpéteren telepedtek le. 1943-ra a település teljesen megszűnt, templomát, épületeit lebontották. Ma már csak az iskola romos épülete, a templom helyén épült kápolna és a közeli temető jelzi, hogy ezen a helyen valaha egy település állt.

Nevezetességei

Az egykori lakosok és leszármazottaik évente, július hónap harmadik vasárnapján megrendezik a derenki búcsút, hagyományaik őrzése céljából. 2008-ban, július 20-án, vasárnap lesz a búcsú.

A rendezvény szervezői: az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat (OLKÖ), a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei LKÖ, és a megye 12 helyi LKÖ-a.

2003-ban az OLKÖ Derenk romfalut a Magyarországi Lengyelség Történelmi Emlékhelyévé nyilvánította. A romfalu felújítása folyamatban van.

Szádvár

Szádvár megépítésének időpontja nem ismeretes, a szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos vár első említése V. István 1268-ban kelt okleveléből származik. E korai erősség a feltételezések szerint valószínűleg a Ménes-völgy túloldalán magasodó Óvár-tetőn állt, ahol még napjainkban is elmosódott sáncok utalnak az egykori védőművekre.

A XIV. század elején a területet a nagyhatalmú zempléni tartományúr, Aba Amadé nádorispán serege szállta meg, akitől csak Károly Róbert király tudta visszafoglalni 1319-ben. Lehetséges, hogy a korai vár az ostromban olyan jelentősen megsérült, hogy már nem akarták helyreállítani, így helyette a völgy északi oldalán emelkedő jelenlegi Várhegyre húzták fel egy új kővár alapjait az uralkodó parancsára. Néhány évtizedig királyi kezelésben maradt a váruradalom, mígnem 1387-ben Luxemburgi Zsigmond király az őt a trónra juttató bárók közül Bebek Györgynek adományozta.

A XVII. század végére elvesztette hadi fontosságát, a hódító törökök idáig már nem jutottak el. Az utolsó katonai események a Thököly-féle kuruc hadjáratok alatt zajlottak le falai között, a várat elfoglaló felkelőknek még sikerült ugyan Sobieski János lengyel király katonáit visszaverniük, ám később Caprara tábornok császári csapatainak már nem tudtak ellenállni. 1686-ban Bécsben döntés született „Szádvár elrontásáról”, a falakat aláaknázták és felrobbantották.

Szögliget

Fekvése

A zsákutcás település Miskolctól 60 kilométerre északra helyezkedik el egy völgykatlanban, a 26-os útról Sajószentpéternél a 27-es útra áttérve Edelényen át közelíthető meg. A falut átszeli a környező hegyekben eredő Ménes patak.

Története

Szögliget a 13. század második felében magyar lakosságú településként szerepelt az oklevelekben, a falu Szádvárral együtt jött létre, lakói a vár jobbágyai voltak. A vár azonban feltehetően az Óvár-hegyen épült eredetileg, és csak a 14. század elejének tartományúri harcai során történt elpusztítását követően építették fel jelenlegi helyén. A várat 1686-ban rombolták le a bécsi udvar utasítására. Ezután az uradalmi központ Bódvaszilasra került át.

A falu római katolikus temploma is a várral egy időben épülhetetta 13. század második felében. A református templom 1798-1800 között épült.

A második világháború alatt a Szögliget és Rozsnyó közötti erdőkben tevékenykedett a Petőfi Brigád nevű partizán egység.

Szögligethez tartozik a falutól északnyugatra fekvő Derenk romközség, melynek házait Horthy Miklós leromboltatta, mert összefüggő vadászterületet akart itt létrehozni. A vadászterület központja Szelcepuszta volt, ahol egy fából épült vadászkastélya volt a kormányzónak, amit az ötvenes években lebontottak.

A telepulés határában a '90-es évek elején még több szénégető is működött, ezzel teremtve munkát a falu lakosainak. Mára azonban egyik sem üzemel. 

 

 

Szögliget - Szádvár - Szögliget útvonal (21)

Állomásairól feljebb olvashat!

 

 

Bódvarákó - Esztramos útvonal (25)

 

Állomásai:

 

Bódvarákó

 

A közel másfélezres kisközség a tokaji Kopasz-hegyet körülölelő település-háromszög egyik csúcsaként a Bodrog folyó partján terül el.
Kedvező földrajzi fekvése biztosította történelmi múltját. Régészeti leletek bizonyítják, hogy már a rézkorban önálló kultúrával rendelkezett e terület. Az 1900-as években mezővárosi ranggal bírt. A település a magyar történelem számos, jelentős eseményének volt helyszíne: Rákóczi-szabadságharc, 1848-49-es forradalom és szabadságharc stb.
Természetes és épített környezete nyaranta sok látogatót vonz. Természeti környezetéből kiemelkedik a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet, melynek flórája és madárvilága európai jelentőségű, de nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarországon talán a legnagyobb, urbanizált gólyakolóniája látható az utak menti villanyoszlopokon és kéményeken. A Bodrog folyó kiválóan alkalmas vízisportokra, horgászatra, pihenésre. Épített környezetéből, a teljesség igénye nélkül meg kell említenünk a késő gótikus, Mátyás király korabeli római katolikus templomot és kolostort, a görög katolikus templom csodálatos ikonosztázát, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc több mint száz éves obeliszkjét, a Máriássy-kúriát, a Rákóczi-házat és Rabi Isajah Steiner (Csodarabbi) lakóházát és sírját. 

 

Esztramos

 

Különös hely az Esztramos. Már a neve is titokzatos. Kis kiterjedése ellenére természeti értékek valóságos tárháza még ma is, annak ellenére, hogy folyamatos bányászati tevékenység koptatta, pusztította természeti képződményeit. A bányászat viszont nemcsak eltüntetett, hanem fel is tárt rengeteg információt, így a messze földön híres barlangokat és az egyedülálló kalcitkristályokat. A csonka tetőről a bányafalakon, a felszínen tanulmányozhatjuk a cseppkőlefolyásokat.

Az Esztramos tömegének zöme repedezett, üregesedett, jól karsztosodó mészkőből épült fel. Az Esztramos legjelentősebb természeti kincsét az itt található barlangok, azok ásványkiválásai, illetve a barlangi üledékekből előkerült ősmaradvány együttes jelenti.

 

 

Tornaszentandrás - Tornabarakony - Debréte útvonal (24)

 

Állomásai:

 

Tornaszentandrás

 

Tornaszentandrás falu - miként a környék többi települése - a tornai erdő ispánság megszerzésével jött létre a XII-XIII. század fordulóján. A régészeti feltárások szerint temploma is ekkor épült.

Nevét temploma védőszentjéről, Szent Andrásról kapta.

A község a honfoglalás kori települések közé tartozik. E táj őskortól lakott hely volt. A falu a tornai erdőispánsághoz tartozó királyi birtok volt. Az első okleveles említést 1283-ból ismerjük. IV. László király ekkor Vid fia Bengrének adományozta Szentandrás falut a környező falvakkal hasonlóan.

A település a Bebek birtokok egyik központja volt. Egy 1388-as oklevél szerint itt lakott Bebek Detre nádor tiszttartója. 1410 körül került a Bebek család birtokába a szádvári vár, amely körül kialakították a szádvári uradalmat. Szentandrás falut is az uradalomhoz csatolták és az hosszú századokon át osztozott az uradalom sorsában. Az 1430-as összeírás Bebek nádor fiainak 20 portáját említi a faluban.

A törökök pusztítása nem kerülte el a települést. 1576-ban a török felégette a falut. A lakosok elpusztultak, vagy elmenekültek és a templom gazdátlanul, romosan állott több mint 150 évig.1577-ben azt írták, hogy a Szádvárhoz tartozó "Szent András Kovácsi puszta faluhely". A gyér 17.századi adatokból kiderül, hogy teljesen nem pusztult el a falu, néhány házzal szerepel az 1605-ös, 1612-es, 1626-os összeírásban.

A 17.század végén a szádvári uradalom az Esterházy család kezébe került, akik a 18.század elején megkezdték a lakatlan, vagy gyéren lakott falvak újratelepítését. 1730 körül Szentandrást is benépesítették a Felvidékről hozott szlovák családokkal..

A betelepített emberek vas ill. mészkőbányászattal valamint erdőgazdálkodással foglalkoztak.

Kiegészítő tevékenység volt a háztáji állattartás. Az Esztramos- hegyben végzett bányászat megélhetést nyújtott a környező települések lakóinak. A bánya 2 éve bezárásra került, ezzel növelte a térséget oly nagyon sújtó munkanélküliek arányát. 

 

Tornabarakony

 

Piciny település az Aggteleki Nemzeti Park közelében, a Szalonnai-hegységtõl keletre, a Barakonyi-patak völgyében.
Itt a „világvége” – keskeny mûút nem megy tovább.

Az iparosodás és a központosítás következtében századunk derekától nagyfokú elvándorlás indult meg.
A falu jelenleg 30 lakója van. Az itthon maradottak lelkesen orzik hagyományaikat, s a velük való találkozásokban egy csodálatos múlt éled újjá. Az utóbbi idoben azonban néhány városi ember vásárolt itt házat: talán üdülofalu lehet a csendes kis községbol.

Tornabarakonyba autóbusszal Bódvaszilasról vagy Komjátiból lehet eljutni. Mindkét község megközelíthetõ vonattal és autóbusszal is a Miskolc-Edelény-Tornanádaska vonalon.

 

Debréte

 

Neve személynévből keletkezett. A középkorban a szomszédos Szentjakabbal együtt Tornavár uradalmához tartozott. A XIV. században a Szalonnaiakból kisarjadt Tornai családé, annak kihalta után sokszor változtak földesurai, volt többek között a Bebekeké, a Szapolyaiaké, a Mágóchiaké, végül házasság révén 1677-ben a Keglevich család birtokolta. Ma lélekszáma nem éri el a 20 főt.  

 

 

Szádudvarnok - Torna - Szádelő útvonal (28)

Állomásai:

Szádudvarnok

Szádudvarnok (szlovákul Zádielske Dvorníky) Méhészudvarnok településrésze, egykor önálló falu Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában.

Története

A területén a régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorban és a korai bronzkorban is éltek emberek. A 13. században királyi birtokként Torna várának uradalmához tartozott. Szádudvarnokot 1314-ben említik először, a 14. században több birtokosa volt. 1440-től Bebek Imre tulajdona, majd a Giskra János vezetette husziták foglalják el. 1476-tól a Szapolyai családé, majd 1536-tól ismét a Bebekeké.1598-ban 52 lakott és 5 lakatlan ház állt a településen. 1617-ben Keglevich Miksa vásárolta meg. A 18. században magyar-szlovák vegyes lakosságú falu magyar többséggel. 1828-ban 89 házában 698 lakosa volt, többségben római katolikusok. 1910-ben 442, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott.

Torna

Kelet-Szlovákiában, Kassától (Košice) nyugatra egy szabályos kúp alakú szembetűnő dombon emelkednek Torna várának romjai (Zrúcanina Turnianskeho hradu). Mészköves lejtőjén jelentős lelőhelyen egy ritka virág, a tornai vértő (rumenica turnianska) terem, amely a világon sehol másutt nem nő.

A várat a nemesi Tornai család építette a 13. és 14. század fordulóján. Annak ellenére, hogy erődítményét a 16. században megerősítették, a törökök 1652-ben elfoglalták. Az 1848-as tűzvész után rommá vált.

A monda szerint várfalain éjszakánként a várúrnő rémképe jelenik meg, aki féltékenységből megölt egy ifjú nemest és az elkövetett bűnt a nővérére hárította.
Megközelítés: gépkocsival a vár alatti autós-csárdáig, onnan gyalog 30 perc, Torna (Turňa nad Bodvou) községből (vasútállomás) a kék jelzésen kb. 45 perc.

Szabad és ingyenes belépés!

Szádelő

Szádelő (szlovákul Zádiel): falu a mai Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. A szlovákok a szomszédos Szádudvarnok községgel egyesítették Zádielske Dvorníky néven, ma újra önálló község.

Fekvése

Kassától 38 km-re délnyugatra, Tornától 4 km-re nyugatra fekszik. 1910-ben Szádelőnek 202 magyar lakosa volt és Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott.

Nevének eredete

1317-ben Zadeley néven említik. Neve a régi magyar szád (= nyílás) és elő (= elülső rész) főnevekből származik. A név arra utal, hogy a falu egy meredek falú szurdokvölgy bejáratánál fekszik. Keletkezése: Elfogadottá vált az a tény, hogy a gyepűrendszer korából származik, elnevezése a ,,száj“ és ,,élő“ szavak összevonásából alakult ki. A község a keletkezését valójában az ellenreformációnak köszönheti. Az 1678-1680-as és az azokat követő években az ellenreformáció következtében felbomlott a tornai és a szádudvarnoki református gyülekezet. 1700 körül ezen gyülekezetek tagjai menedékhelyet kerestek az eddig néptelen szádelői völgyben. A völgy ekkor Gróf Keglevics József tornamegyei főispánnak volt a tulajdona. Erdőt irtanak, növelik a szántóföldeket. 1785-ben kisebb tűzvész pusztított a községben, majd 1811-ben leég az egész falu. A falut újra felépítik. A faluban senki sem tanult, ekkor még nem volt iskola. Az első iskolát 1863-ban építették fel Thúri János és Mihály gyümölcsösén. 1906. május 11-én a faluban ismét tűz pusztít, amely az egész falut elsöpörte.

Látnivalók

Határában fekszik a vadregényes Szádelői völgy a Szár-patak sziklacsodákkal teli szurdokvölgye. A monda szerint itt bukott alá repülő szárnyas lováról a fellázadt gótok által üldözött Dengezik herceg, Attila fia. A holttestet fivére Ellák herceg találta meg és ide temettette el, maga pedig népével együtt az itteni hegyek oltalmában telepedett meg. A patakot az elesett herceg emlékére nevezték el Szár-patakának a környező hegyeket pedig Szár-hegységnek. A völgy barlangok beszakadásából keletkezett, a 300-400 m magas sziklafalak között a Blatnica-patak rohan.  

 

 

Tanösvények

 

 

Baradla tanösvény (Aggtelek - Jósvafő) - sárga jelzés

 

A Baradla-barlang aggteleki és jósvafői bejáratát a felszínen, a barlang víznyelői és forrásai között, a fedett és a nyílt karszt határán köti össze a 7,5 km-es, kb. 120 m szintemelkedésű túraútvonal.

Az útvonalon a látogatók kiemelkedő szépségű természeti környezetben szerezhetnek ismereteket a terület földtani, vízrajzi, zoológiai, botanikai és kultúrtörténeti értékeiről.

Az ösvény mentén elhelyezett 18 db tájékoztató tábla számozása Aggteleken kezdődik, de a túra természetesen mindkét irányból megkezdhető, és mintegy 3 óra alatt bejárható a sárga sáv útjelzést követve.

A tanösvényről részletes kirándulásvezető füzet készült. Szabadon látogatható.

 

 

Tohonya-Kuriszlán tanösvény (Jósvafő) - sárga jelzés

 

A sárga sávval jelzett, 26 megállóhelyet ajánló 8,4 km-es, kb. 250 m szintemelkedésű körtúra az Aggteleki-karszt felszínalaktani képződményekben egyik legváltozatosabb területét mutatja be az érdeklődőknek.

A változatos földtani képződmények mellett számos botanikai, zoológiai és vízrajzi érték tanulmányozható a tanösvényen, illetve itt tekinthető meg az ország egyetlen hucul ménese is.

A túraútvonal Jósvafő központjából indul, bejárása kb. 3-4 órát vesz igénybe. Rövidített változatán a 18-19. megállók közötti szakaszról a piros jelzésen haladva vissza lehet térni a faluba.A tanösvényről részletes kirándulásvezető füzet készült.

Szabadon látogatható.

 

 

Borz tanösvény (Szin-Szelcepuszta)

 

A 2001-ben kiépített tanösvény célja, hogy a természeti értékek mellett a területen folyó erdő- és vadgazdálkodással, jellegzetes erdőtípusokkal, az erdők gazdag élővilágával kapcsolatos ismeretek elsajátítására ösztönözze a látogatókat. A 2,8 km-es tanösvény 15 információs táblával ellátott megállóhelyet érint. A tanösvényt bemutató kirándulásvezető füzet az Északerdő Rt. Jósva-Tornai Erdészeti Igazgatóságon szerezhető be (3761 Szin, Szabadság u. 84. Tel.: 48/564-510).

Információ:

Északerdő Rt. Jósva-Tornai Erdészeti Igazgatóság
3761 Szin, Szabadság u. 84. 48/564-511, 48/564-511

 

 

Szádvár tanösvény (Szögliget)

 

A 4,5 km-es tanösvény kiinduló, és egyben végpontja a Szalamandra Ház. Önálló jelzése nincs, meglévő turistaútvonalakon, ill. jelölés nélküli erdei utakon halad. Az elágazási pontokat nyilak jelzik. A sajátos karsztos felszínen egyaránt megtaláljuk a hegyvidéki, a mediterrán, illetve a kontinentális erdőssztyepre jellemző fajok képviselőit. Itt található a térség egyik legjelentősebb kultúrtörténeti értéke, a romjaiban is impozáns látványt nyújtó Szádvár. Ismertető beszerezhető az aggteleki Tourinform Irodában, a Szalamandra-házban, Jósvafőn a Baradla-barlang kijárata mellett található Tengerszem Szállóban. 

 

 

Fürkész-ösvény (Jósvafő)

 

Az állomáshelyeket jelölő táblák mindegyikén megjelenik a tanösvény logója, egy fürkészdarázs mesefigura, aki egy-egy, a természetben található tárgyakkal, jelenségekkel összefüggő szórakoztató feladat elvégzésére, vagy játékra szólítja a túrázókat.

A feladatok a jelenségek, növények, állatok alaposabb megfigyelését, a természeti környezet sokoldalú megtapasztalását, árnyaltabb természetszemlélet kialakítását szolgálják. Megoldásuk során természettudományos ismeretekre is szert tehetnek a látogatók. Az ösvény bejárása 1,5-2 órát vesz igénybe, főként óvodás és kisiskolás csoportoknak ajánljuk.

 

 

Alsó-hegyi Zsombolyos Tanösvény (Bódvaszilas) - fehér körben piros T

A 8,5 km-es körtúra az Alsó-hegy jó néhány kiemelkedő jelentőségı zsombolyához (függőleges aknabarlang) vezeti el a látogatókat. A 2000-ben létesült tanösvény 14 állomáshelyet érint, amely kb. 5 óra alatt járható be. A 355 méter szintemelkedésű terep csak gyakorlott turisták számára ajánlott.
Túravezető füzet beszerezhető:
Bódvaszilas, Flamingó Virágüzlet (József A. u. 2.)

Figyelem! A tanösvény fokozottan védett területet érint, valamint az útvonala környéken nagy számban található aknabarlangok miatt a terepen való mozgás fokozott óvatosságot igényel! Ezért kérjük hogy a kijelölt utat ne hagyják el.

 

 

Domica és környéke tanösvény (30)

A tanösvény a Domica-barlang bejáratától indul. Útvonalán öt információs tábla található a következő témákkal: Gömör-Tornai-karszt, Domica-barlang, állat- és növényvilág, geológia és geomorfológia, mezőgazdaság. Áthalad a 24 hektáros Domicai-karrmező nemzeti természetvédelmi területen. A legnagyobb érdekességei a karrmezők, szakadékok és barlangok. A tanösvény hossza 4,5 km.

 

 

Szádelői-völgy tanösvény

A tanösvényt történelmi, természettudományos és tájvédelmi szempontból létesítették. Útvonala teljes kört ír le, a 215 hektáros Szádelői-völgy természetvédelmi területen. Megismerteti a látogatókkal a Szlovák-karszt keleti részének legfontosabb természeti jellemzőit. A tanösvény legérdekesebb része a Szádelői-völgy, mely legkeskenyebb részén csak 10 m széles és a Blatnica-patak fennsíkba való bevágódásával keletkezett.