
Ametiszt Falusi Vendégház
Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Debréte,Petőfi Sándor u. 9.
Mobil:
+36-30-461-1009
E-Mail:
tizedesvesszo@hotmail.com
Összes oldalletöltés
(2008. augusztus 1. óta):
96809
Debréte
Debréte törpefalu Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól közúton kb. 60 kilométerre északra, a szlovák határ mellett található.
1262-ben már létezett a település, ebben az évben adta két másik faluval együtt IV. Béla király az egyháznak, cserébe a dunántúli Szigligeti várért.
Jelenleg kicsi a falu létszáma. Lakosainak száma 15. Az egyik legnyugodtabb, legcsendesebb zsákfalu.Úgy mondják erre ,itt a „CSEND MÉG HALLHATÓ”. A "Debréte Vendégházak" néven beindult a falusi turizmus. A környéken a legolcsóbb szálláshellyel rendelkezik.
Jászó
Jászó (szlovákul Jasov, németül Jossau) község Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. Jászóváralja tartozik hozzá.
Kassától 22 km-re nyugatra, a Kassai-medence délnyugati részén, a Bódva partján hosszan elnyúlva fekszik.
Neve szláv jása (= erdei tisztás) főnévből ered, eredetileg a falu feletti mészkőhegy a Jászói-kő neve lehetett. Más feltevés szerint a magyar jó (= folyó) és aszó (= száraz völgy) összetétele.
A premontrei kolostort a XII. században Könyves Kálmán király alapította, de csak a XIII. század közepén készült el. A középkorban országos jelentőségű hiteles hely volt. Mai formáját a XVIII. századi újjáépítéskor nyerte el. Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt temploma 1970-ben leégett, különösen a freskók rongálódtak meg, de helyreállították. A monostor könyvtára 1802-ben épült.
A falutól délnyugatra emelkedő hegyen állnak Jászó várának romjai, melyet 1317 körül Károly Róbert emeltetett, királyi vár, a XV. század közepén a husziták birtokolták. 1685-ben Thököly foglalta el, 1707-ben pedig Rákóczié lett. A kuruc harcok után pusztult el.
Jósvafő
A ma 380 lelket számláló Jósvafő község az egykori Gömör-Tornai-karszt területén, a Jósva-patak völgyében fekszik. Itt torkollanak a Tohonya-, Kecso- és Kajta-patakok a Jósvába. A község neve először Ilsuafey formában egy 1272-es oklevélben szerepel. Zsigmond király 1399. október 24-én kelt iratában már a település részletes leírását találjuk. Az oklevél egy működő hámor és egy torony nélküli kőtemplom leírását is tartalmazza. A mai templom erődfallal körülvett, belsejét festett kazettás mennyezet díszíti, de figyelemre méltó a karzat, a szószékkorona és a padok díszítése is. A település környékén több nevezetes barlang is található. 1927-28-ban Kaffka Péter mérnök irányításával vízszintes tárót fúrtak a Baradla-barlang Óriások-termének folytatásában felfedezett barlangszakaszba. Kessler Hubert vezetésével létrehozták a barlang bejárata előtt a Tengerszem-tavat, új szállodát építettek, a kis tó gátjába épített turbina segítségével pedig kivilágították a barlangot. Ezzel Jósvafő bekapcsolódhatott a barlangi idegenforgalomba.
A Dr. Jakucs László vezetésével 1952-ben feltárt Béke-barlang gyógyhatású levegőjének hasznosítására 1964-ben mesterséges tárót hajtottak ki Jósvafő határában, a barlang végponti termébe. Itt ma asztmaszanatórium működik.
A Jósvafői Tájház
A Jósvafői Tájházat 1994-ben alapította a Szinlo Barlangi Vendégforgalmi Kft. és a község lakossága az 1985-ben alapított Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság és az Országos Műemlékvédelmi Hivatal támogatásával.
A tájházat magába foglaló épületegyüttes - az ún. Szakáll-porta - 1890-ben épült. A lakóház a vidékre jellemző egy szobasoros, nyeregtetős, oromfalas épület, udvara felől faoszlopos tornáccal, melyben helytörténeti kiállítás és a környék nagy barlangjait, ezek megismerésének történetét bemutató gyűjtemény kapott helyet.
Melléképületei is jellegzetesek: a porta bejárata melletti pinceház - alsó szintjén előtérrel és kőboltozatú pincetérrel, felső szintjén szénatárolóval -, a nyári konyha, istálló, csűr és kocsiszín, valamint különböző ólak.
A helyreállított istállóépületben láthatók a helyi ipar, mező- és erdőgazdálkodás eszközei, Czafik Dezső kovácsmester hajdani műhelye, Vostyár István cipészműhelyének kellékei, a kertben pedig egy eredeti formájában helyreállított kendertörő. A hajdani csűrben kialakított kamaraszínpadon folklór műsorokat, helytörténeti és diaképes előadásokat tartanak.
A tájház egész évben várja látogatóit.
• Nyári időszakban: április 15-től, október 15-ig: 8-16 óráig
• Téli időszakban: látogatási szándékát jelezze a Balda turista-szállón (Jósvafő, Rákóczi u. 1., 48/350-084).
Baradla Galéria
Az 1996 nyarán megnyitott galéria célja a képzőművészet eszközeivel is közkinccsé tenni a természet csodáit, mely Jósvafő és Aggtelek térségében oly pazar bőséggel nyűgözi le a vendégeket. A Baradla Galéria (Szabadság u. 3.) egész évben látogatható, ez irányú szándékát a Petőfi u. 58-ban (a gondnoknál 48/350-064) szíveskedjenek jelezni. A belépés díjtalan.
Kassa
Kassa (szlovákul Košice, németül Kaschau, latinul Cassovia vagy Cassoviae, horvátul Kašava, lengyelül Koszyce, oroszul Кошицы / Košicy) Szlovákia második legnagyobb városa, az egykori Abaúj-Torna vármegye székhelye, ma a róla elnevezett kerület és járás központja, katolikus, érseki és evangélikus püspöki székhely. Népessége 234 969 fő, ebből 8 940 magyar (3,8%) (2006). Abaszéplak, Bárca, Hernádtihany, Kassaújfalu, Kavocsán, Miszlóka, Pólyi, Saca, Szentlőrincke, Szilvásapáti és Zsebes községeket csatolták hozzá.
A város a Hernád partján, a Kojsói-havasok lábánál fekszik.
Nevét puszta személynévből, valószínűleg a Kasa vagy valamely Ka- kezdetű személynévből kapta. A szlovák Košice (= Kosáék) párhuzamos szlovák névadás eredménye.
Gömörszőlős
Szelíd dombok között, gyönyörű természeti környezetben fekszik az alig 100 lelkes település. A Putnok-Aggtelek útvonalon Kelemértől egy rövid bekötőúttal érhető el, az országos kéktúra útvonala is érinti. A faluban a miskolci Ökológiai Intézet által indított program 1999-ben a brit légitársaság, a British Airways Turizmus a holnapért c. díját kapta.
A falu látnivalói: népi műemléki épületek, néprajzi gyűjtemények (közlekedési és gazdálkodási eszközök), népi faműves munkákat bemutató gyűjtemény, kisgaléria, kazettás mennyezetű református templom (benne fotókiállítás a környék festett mennyezetű templomairól), a közel száz éves gépekkel működő gyapjúfeldolgozó műhely, mézeskalács-dísztárgykészítő műhely, az oktatóközpont környezetbarát berendezései, bemutató biokert.
Rudabánya
Rudabánya nagyközség Borsod-Abaúj-Zemplén megye északnyugati részén a Rudabányai-karszt területén fekszik. Nevét a Ruda-patakról kapta. Első írásos emléke egy 1351-ben keletkezett adománylevél, melyben már, mint bányaműveléssel foglalkozó mezőváros szerepel. Így feltételezhetően Rudabánya a legrégebbi bányásztelepüléseink közé tartozik.
Különösen kiemelkedő műemléke a XIV-XV. században, késő gótikus stílusban épült háromhajós református műemléktemplom. Festett fatáblás mennyezete a XVII. századból való. Az épület mai formáját az 1758-as felújítás során nyerte el. A lakosság fő jövedelemforrása évszázadokon keresztül a vasércbányászat volt. Ennek történetét és eszközeit mutatja be Magyarország egyik legjelentősebb bányászattörténeti gyűjteménye, az Érc- és Ásványbányászati Múzeum, mely több mint 2500 bányászati és technikatörténeti emlékével, közel 1000 darabból álló ásványgyűjteményével, fénykép-, film- és hangarchívumával mutatja be a hazai érc- és ásványbányászat történetét.
(Rudabánya, Petőfi u. 24. Tel.: 48/353-151)
Nyitvatartás: április 1 - október 31.: minden nap 8-17 óráig.
Aggtelek
A 665 lakosú őskori település nevét hazánk legnagyobb cseppkőbarlangja - a falu határában lévő 51 m magas sziklafal tövében nyíló Baradla - tette ismertté az egész világon. A honfoglalás utáni időből (X-XI. sz.) vasolvasztásra utaló salaknyomokat találtak, de az első írásos oklevél csak 1295-ben említi a községet, Ogogteluk néven. A község református temploma a XII-XIII. században épült, az épület déli falán a román kori falnyílások ma is jól láthatók. A templomtól távol, a falu központjában áll a harangtorony, melyet a husziták építettek és őrtoronyként szolgált a háborús időkben. Az 1858. év gyászos esztendőként írta be magát a község történetébe. A régi iskola (a mai művelődési ház) kivételével az egész falu leégett. Az újjáépítésben nagy munkát vállalt Baksay Dániel református lelkész, az 1848-49-es szabadságharc huszárőrmestere, aki egy időben a Baradla-barlang gondnoka is volt.