Betlér (Betlair)

Kelet-szlovákiában, Rozsnyótól (Rožňava) északnyugatra a Sajó folyó völgyében áll négy saroktornyával a "mesés" kétemeletes betléri kastély (kaštieľ Betliar) -egy romantikus építményekkel, műbarlanggal és vízeséssel ellátott csodálatos angolpark közepén elhelyezkedő reprezentatív vadászkastély.

Ugyanúgy érdekes annak belseje is a képtárral, zene- és vadászszalonnal, könyvtárral, korabeli bútorokkal és egzotikus gyűjteményekkel. Rekonstrukciójáért Europa Nostra díjjal jutalmazták.

A reprezentatív építményt, melynek történelme szoros kapcsolatban áll az Andrássy nemzedékkel, a XV. századból származó Bebek család váracskája helyén, a sűrűn beerdősített Volovské vrchy hegyoldal alatt, a betléri patak völgyében építették. A váracska falainak egy részét felhasználták a gótikus kúria egyszintes reneszánsz-barokk épületté történő átalakításánál a XVII. és a XVIII. században. A kastély XIX. századvégi külseje kisebb módosításokkal mind a mai napig megmaradt.

A kastély egyik legfigyelemreméltóbb része a központi könyvtár. A kastély könyvtárát 1790-ben Andrássy Leopold alapította, és ebből az időből származik annak beltere is. Több, mint 20-ezer kötetet, főleg a XV - XIX.  századból származó hittudományi, történelmi, földrajzi és filozófiai művet őriz, amelyek 15 féle különböző nyelven íródtak.

1945-ig a kastély az Andrássy család betléri ága szükségleteit elégítette ki. A második világháború után azt államosították, azonban eredeti berendezése megmaradt, és a kastélyból lakáskultúra-bemutató múzeum keletkezett. A kastélyt gyönyörű angolpark veszi körül, amely a maga 81 ha kiterjedésével Szlovákia legnagyobb gondozott parkjai közé tartozik, és jegyezve van a világ történelmi kertjeinek jegyzékében.

Kapcsolat

Múzeum Betliar - SNM

Nyitvatartási idő

Árjegyzék

Boldogkővár

A tatárjárás után épült IV. Béla király engedélyével. 1255-1272 között építette a Tomaj nembeli Jaak fia Tyba ispán, vagy családjának egyik tagja.
1295-ben említik elõször egy III. András által kiadott oklevélben.

1272-1290 között szerezte meg csere útján IV. László király.
Az Árpád-ház kihalása után az Amadék birtoka lett, akiket 1312-ben Károly Róbert király a rozgonyi csatában legyőzött. Az Amadéktól elkobzott várat a király a Drugeth családnak adományozta úgy, hogy benne királyi várnagyot tartott.
Feltehetõen a Drugethek építették a vár háromszög alaprajzú tornyát és a felsõvár öregtornyon kívüli részét.
Zsigmond király a várat 1388-ban, majd 1396-ban az ónodi Czudar Péternek és fiainak zálogosította el.
1427-1457 között Brankovics György szerb despota birtoka.
1461-ben Mátyás király Parlagi Pálnak és László testvérének adományozta, majd 1467-ben Kassa városának zálogosította el.
Kassa városa –királyi kérésre- átengedte a várat Szapolyai Imrének.
1471-ben újra királyi birtok. Késõbb a Szapolyai családé lett.
1527: a várat a Ferdinánd párti Báthori István szerezte meg.
1528: Szapolyai János ostrommal visszavette, de még ez évben újra Ferdinándé.
1530-ban újra János királyé.
1530 augusztusában eredménytelenül ostromolták Serédy Gáspár és Bebek Ferenc hadai
1530 végén Tomori Egyedé, akitõl Martinuzzi (Fráter) György bíboros vásárolta meg.
1537-ben a császárpárti Fels Lénárd foglalta el, aki 1542-ben Gyula váráért elcserélte Patóchy Ferenccel.
Ennek Zsófia nevû lánya Bebek Györgyhöz ment feleségül, így a vár a Bebek családé lett.
Bebek György 1560-ban Sárközy Mihállyal cserélte el a várat egy elfogott török vezérért, Achmed pasáért.
1578: II. Rudolf megerõsítette a Sárközy és a Serényi család Boldogkőre vonatkozó adásvételét.
1585-ben Bajonyi Zsófia, 1592-ben Serényi Ferenc birtoka, akitõl 1612-ben Palochay Gyögy vette meg.
1627-ben Szikszay Mátyásé.
1630-ban Várkonyi Jánosé, majd visszakerült a Palochay család kezébe.
1644: I. Rákóczi György birtoka.
1663: itt gyülekeztek a felsõ-magyarországi hadak a török ellen.
1671-ben újra a Palochayaké, akik még ez évben eladták Szelepcsényi György esztergomi érseknek, aki 1685-ben bekövetkezett haláláig volt a vár birtokosa.
1674-ben bujdosó kurucok ostromolták eredménytelenül.
1678: Thököly Imre megszállta.
1685-ben az esztergomi káptalan birtoka.
1702-ben a császári csapatoké.
1701-1702 között I. Lipót parancsára felrobbantották.
1705-ben az esztergomi főkáptalantól a lőcsei jezsuiták kapták meg, akik a még ép helyiségekben gabonát tároltak. Tőlük vásárolta meg 1753-ban Péchy Gábor királyi tanácsos.
A Péchy család a várban, a XIX. században neogótikus helyreállításokat végeztetett.
1890-ben házasság útján a Zichy család birtokába jutott.

Edelény (Borsodi földvár)

A sáncátvágások alapján a X. és XI. században épült borsod névadó vára. 1999-ben rekonstruálták a föld-fa szerkezetű sánc egy részletét, azon egy kilátót ácsoltak, és fölfalazták az esperesi templom alapjait.

A földvár maradványa a Bódva bal partján, lapos szikladombon helyezkedik el, 15 méterrel magasodik a folyó fölé. A domb mintegy 200×100 méteres platóját vették körbe egykor a vár sáncai. A földváron 1987-től végeztek régészeti feltárást. A sáncátvágáskor sok gerendamaradvány került elő, ugyanakkor a munka két építési periódust igazolt, mindkétszer egy korábbi település romjaira építettek. 2000-ben földmunkákkal rendezték a várbelsőt, melyben történelmi emlékpark kap helyet.
Szabadon látogatható.

Nyitva tartás: sz.: 9:00-17:00, v.: 9:00-17:00

Tel.: 48/425-472

Fáj

Fáy-kastély

A barokk kastély magját a Fáy család által 1750 körül épített épület egykori nemesi kúriájának alapjai alkotják, amelyet XIX. században klasszicista stílusban építettek át. A mai épület "U " alaprajzú, cour d'honneur-ös elrendezésű, manzárdtetős kastély, amelynek jobb szárnya előtt hosszú gazdasági épület húzódik, amelyet magtárként és gazdasági épületként használtak. A park felé néző déli homlokzatot az 1930-as években neobarokk stílusban alakították át. Ennek enyhén kiugró középső részét egyszerű, a Fáy címerrel kitöltött timpanon díszíti, a középső három tengely előtt műkőbábos terasz áll. A nagyteremben Marco Casagrande olasz szobrász 1844-45 között készült klasszicista stukkó domborművei láthatók. 1900 körül készültek az épületben ma is föllelhető cserépkályhák, amelyek neobarokk, szecessziós és neocopf stílusjegyeket viselnek magukon. A kastély körül korábban kisméretű tájképi park húzódott. A kastélyparkban eredetileg egy kisméretű tavat tápláló vízfolyás is fellelhető volt. Az épület az 1990-es évek közepétől a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága vagyonkezelésben van.

Gölnicbánya (Gelnica)

A várost a XII. században alapították, amikor az eredeti szláv lakosság mellé bajorországi bányászok telepedtek le. Gazdag arany-, ezüst- és egyéb fémlelőhelyének köszönhetően gölnicbánya a történelmi magyarország egyik legfontosabb bányászvárosává vált. 
Régi emlékei közé tartozik a XIII. századi gótikus várrom, a XIV. századból való gótikus templom későbbi átépítésekkel és értékes belső kialakításával, valamint a XVIII. század közepéből való barokk stílusú városháza, amelyet korábbi reneszász stílusú épületekből alakítottak ki. 
A városban több barokk klasszicista polgári ház található, ezek közül több manzárdtetővel, népi építészeti stílusú XIX. századi bányász- és iparos házak. 
Jelentős emlékként tartják nyilván az 1831-ben épült fedett fahidat.

Hidvégardó

Hidvégardó község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól kb. 65 kilométerre északra. A megye - és így az ország - legészakibb települése.

Elsőként 1283-ban említik. A hídvég a Bódva folyó hídjára utal, az ardó pedig az „erdő" szóból származik, erdőgazdálkodásra utal.

Gedeon-kastély

A feltehetőlen Gedeon Kelemen által, az 1700-1770-es években építtetett copf stílusú kastély 6 szobából áll. A kastély "l " alaprajzú, földszintes épület. Utca felőli homlokzatán háromtengelyes középrizalit uralkodik, melynek timpanonjában istenszemes stukkódísz található. Az épület jelenleg a teleháznak és a kézművesháznak ad otthont.

Jászóváralja

A falutól délnyugatrra emelkedő hegyen állnak Jászó várának romjai, melyet 1317 körül Károly Róbert emeltetett királyi vár, a XV. század közepén a husziták birtokolták. 1685-ben Thököly foglalta el, 1707-ben pedig Rákóczié lett. a kuruc harcok után pusztult el.

Krasznahorka

A Rozsnyói-katlan egy szembetűnő nem erdősített hegycsúcsán, Rozsnyótól (rožňava) keletre emelkedik Krasznahorka vára (hrad krásna hôrka). Egyik fő látványossága Jókai Mór A lőcsei fehér asszony című regényéhez témául szolgáló Andrássy-Serédy Zsófia múmiája.

Az eredeti gótikus stílusban épült vár 1320-ban keletkezett. a szabálytalan háromszöges alaprajzú nem nagy várból az ún. felső várudvar maradt fenn. A várat a török veszély idején kezdték megerősíteni. Három ágyúbástyával és ágyúterasszal ellátott reneszánsz erődítmény keletkezett. Ebben az időben a vár belseje is barátságosabb gótikus-reneszánsz jelleget szerzett és külseje a mai alakját vette fel. 

Az Andrássy-család három nemzedéke fejtett ki igyekezetet a vár megszerzése érdekében, amit végre 1642-ben siker koronázott. 1735-ben a vár előkapuja és a kapubejárat előtt a barokk nepomuki Szent János kápolna épült.

A XVIII. század második felében az egyik bástyát barokk-klasszicisztikus, Szűz Mária születésének kápolnájává alakították át. A főoltáron a Krasznahorkai Szűz Máriának elnevezett Fekete Madonna képe látható, amely később egyházi körmenetek célpontjává vált.

A várban a Betléri Múzeum (Múzeum Betliar) kiállítása van elhelyezve, amely a vár történelmét és építészeti fejlődését, valamint a nemesség akkori életmódját és lakáskultúráját mutatja be. Mivel a vár egyike a legjobb állapotban fennmaradt váraknak szlovákiában eredeti belső részekkel, igazán van mit megcsodálni. Sok érdekességgel kecsegtet a vár konyhája és fegyvergyűjteménye.

A vár mellett a XX. század végén hatalmas középkori parkot létesítettek, amelyet az évente megrendezett várünnepségek alkalmával vesznek igénybe.

Krasznahorkaváralja (Krásnohorské podhradie) községben az Andrássy-család márványkoporsóival egy érdekes szecessziós mauzóleum található. A váraljában szintén egy szecessziós épületben van elhelyezve a portré-gyűjteményt bemutató galéria.

Megközelítés: gépkocsival egészen a várig, gyalog Krasznahorkaváraljából a sárga jelzés mentén kb. 30 perc.

Kapcsolat

Tel: +421 (0) 58/732 47 69

Fax: +421 (0) 58/798 31 95

Nyitvatartási idő

Árjegyzék

Ragály

A ragályi Balassa-kastély 1743-ban épült barokk stílusban, báró Ragályi-Balassa Ferenc felsőházi képviselő újíttatta fel és alakíttatta át 1906-ban eklektikus stílusban. A kastély ma is áll, újabb időkben is felújíttatta az önkormányzat, több intézménynek ad otthont, a polgármesteri hivatalnak, a kultúrotthonnak, a falumúzeumnak, ez utóbbiban kiállítást rendeztek Balassi Bálint életéről, munkásságáról.
Figyelemre méltó, hogy a történelmi viharok során a kastélyhoz tartozó park majdnem teljes területe megmaradt, az önkormányzat gondoztatja.

Regéc

Regéc nevét, ami szláv eredetű, és szarv, földnyelv a jelentése, 1298-ban említik először, megemlékezve arról, hogy a Baksa nembeli Simon fia György Regéc alatt ütközött meg 1285-ben egy, az úgynevezett második tatárjárás során az országra tört tatárok egyik seregével, azonban valószínű, hogy a csata csak a Regéc nevű hegy alatt zajlott, vár akkor még itt nem állt.
Az első biztos adat a vár létére 1307-ből származik, ekkor Aba nembéli Amádé nádor Regécen állított ki egy oklevelet. A várat alighanem az Aba nemzetség tagjai emelték a XIII-XIV. század fordulója körül.
A vár eredetileg a mainál jóval kisebb alapterületű volt: csupán az északi sziklatömböt foglalta el egy torony és a tőle délre eső, íves fallal körülvett udvar, melyen alighanem faépületek álltak. Ezt a kis várat a XV. század végén gyökeresen átalakították, majd a XVI. század közepétől jelentős mértékben kibővítették dél felé. Teljes kiépülése csak a XVII. században következett be, akkor, amikor birtokosai (Serédyek, Alaghyak, Rákócziiak) rezidenciájaként is szolgált. A várban különböző palotaépületek, kápolna, gazdasági építmények és hadászati létesítmények (bástyák) mellett helyet kapott egy különleges, török falcsempékkel (bokályokkal) burkolt fejedelmi fogadószoba is, melynek helyreállított mását Sárospatakon csodálhatjuk meg.

Nyitvatartása: minden nap 09:00 - 19:00
Belépők: Diák, nyugdíjas 200 ft, Felnőtt 350 ft.

Kapcsolat 

Tel.: 06-30-30-55-775
Tel/fax: 46/387-533
Email: info@regec.hu

Szádvár

Szádvár megépítésének időpontja nem ismeretes, a szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos vár első említése V. István 1268-ban kelt okleveléből származik. E korai erősség a feltételezések szerint valószínűleg a Ménes-völgy túloldalán magasodó Óvár-tetőn állt, ahol még napjainkban is elmosódott sáncok utalnak az egykori védőművekre.

A XIV. század elején a területet a nagyhatalmú zempléni tartományúr, Aba Amadé nádorispán serege szállta meg, akitől csak Károly Róbert király tudta visszafoglalni 1319-ben. Lehetséges, hogy a korai vár az ostromban olyan jelentősen megsérült, hogy már nem akarták helyreállítani, így helyette a völgy északi oldalán emelkedő jelenlegi Várhegyre húzták fel egy új kővár alapjait az uralkodó parancsára. Néhány évtizedig királyi kezelésben maradt a váruradalom, mígnem 1387-ben Luxemburgi Zsigmond király az őt a trónra juttató bárók közül Bebek Györgynek adományozta.

A XVII. század végére elvesztette hadi fontosságát, a hódító törökök idáig már nem jutottak el. Az utolsó katonai események a Thököly-féle kuruc hadjáratok alatt zajlottak le falai között, a várat elfoglaló felkelőknek még sikerült ugyan Sobieski János lengyel király katonáit visszaverniük, ám később Caprara tábornok császári csapatainak már nem tudtak ellenállni. 1686-ban Bécsben döntés született „Szádvár elrontásáról”, a falakat aláaknázták és felrobbantották.

Szendrő

Alsó vár

Építési idejét nem ismerjük, első tulajdonosát sem. 1360-ban szerepel első királyi hadnagya. Ezután több évszázadon át ismerjük a várnagyok nevét is. 1370-től már a Bebek családé, egészen 1565-ig.
Magáról a várról nem szólnak okiratok. 1565-ben Zolthai István elfoglalta az alsó várat Bebek György várnagyától, és német őrséggel látta el. Ettől kezdve királyi végvár Szendrő. Ezután kezdték a felső várat építeni. 1566-tól nagyarányú építkezésekről tudunk.
A török veszély miatt sok nemesi család költözött be Szendrő városába, az alsó vár ezek védelmét szolgálta.
Az alsó vár és maga a város, a birtokokkal együtt többször is gazdát cserélt. 1633-tól a Csákyak zálogbirtoka, 1639-1643 között Szunyogh Gáspár főkapitány a földbirtokos. 1644-1645-ben I. Rákóczi György seregei ostromolták és rövid időre el is foglalták. 1646-1666 között Wesselényi Ferenccé, aki egyúttal a felső vár kapitánya is.
1667-ben Zrínyi Péter vette zálogba, őt azonban 1670-ben a Wesselényi -összeesküvésben való részvételéért kivégezték, és Szendrő alsó vára ismét a király tulajdonába került a birtokokkal együtt. 1672-ben a kurucok támadását megelőzendő a felső vár német parancsnoka felégette az alsó várat és a várost. Az alsó várról többet nem olvashatunk, nyilván elvesztette a jelentőségét.
1690-ben Csáky István országbíró lett Szendrő és a hozzá tartozó birtokok ura. 1694-ben kezdte el kastélyát építtetni, amely valamennyi régi és új adat szerint az alsó vár helyére és részben felhasználásával épült. Az alsó vár alapterülete kicsi volt, teljesen beépítve zömök, 2-3 emeletes, szorosan összezáródó épületekkel, tornyokkal. Eredetileg az alatta kanyargó Bódva folyó jelentette a fő védelmét.
A Bebek-vár helyére épült Csáky-kastély romjait Szendrő északi szélén találjuk. Egy részét a közelmúltban lakóépülettel egészítették ki. Ez alatt a kastély téglából épült, három boltozatos helyiségből álló pincéje épen maradt. A téglafalak alsó 1-3 m magas része azonban egészen más jellegű, nagy kövekből rakott alapozást mutat, feltehetően a Bebek-vár maradványai.

Felső vár

Építésének közelebbi időpontját nem ismerjük, 1566 óta tudunk építkezésekről, amik elvégzéséhez több megyét is kirendeltek.
1568-tól a század végéig olasz hadiépítészek, illetve építőmesterek vezették a munkákat. A felső vár története a XVII. században igen változatos. 1604-1606 között hol a császáriaké, hol pedig Bocskay seregéé.
1619-1623 között ismét a császári sereg és Bethlen Gábor csapatai váltják egymást többször is a vár falai között. 1644-1645-ben I. Rákóczi György foglalta el a várat rövid időre, de a császáriak hamarosan visszafoglalták. Mindez sok ostrommal járt, amit a vár erősen megsínylett.
1646-1647 között Wesselényi Ferenc kapitánysága alatt jelentős helyreállítási munkák folytak. A török többször is pusztított a környéken, de a vár elfoglalásával nem próbálkozott. A kurucok ellen is tartani tudták a császáriak a felső várat, így azok csak az alatta elterülő várost és az alsó várat érték el.
A felső vár kapitánya 1683-1700 között az olasz származású, de magyar érzelmű Gvadányi Sándor volt. Utódja, Malvezzi Alfonz 1703-ban a Rákóczi-felkelés kitörésekor igyekezett a várat jó állapotba hozni, de 1704-ben fel kellett adnia a kurucok előtt. Ekkor Szepessy István lett a kapitány, aki utoljára viselte e tisztséget a várban. A vár lerombolását a bécsi haditanács 1702-ben már elhatározta, de ezt a Rákóczi-felkelés megakadályozta. 1707-ben azonban maga a fejedelem rendelte el a vár megsemmisítését, ami ebben az évben meg is történt.
A romokat a humusz és a sűrű, bozótos növényzet teljesen befedte. A vár körvonalai azonban, ha nehezen is, de kivehetők.
Alaprajzát többek között egy 1670-ben készült metszet őrizte meg. Szabálytalan alaprajzú, ötszögű, bástyás vár volt, három ó-olasz és két új-olasz (füles) rendszerű bástyával a sarkain. A bástyák és a kötőgátak is kőből készültek. A vár központjában nyolcszögű, vastagfalú torony állt, melyet egy tizenhatszögű, szintén vastag falgyűrű, mint egy belső várat övezett.
A vár magas dombon állt, körös-körül meredek oldalakkal. A bástyák csúcsai között mért legnagyobb átmérője kb. 165 m, a középső falgyűrű átmérője 45 m, amelynek közepén kb. 10 m átmérőjű torony állt. A vár teljes területe 0,81 ha, ezen belül a sokszögű belső váré 0,12 ha.  

Torna

Kelet-Szlovákiában, Kassától (Košice) nyugatra egy szabályos kúp alakú szembetűnő dombon emelkednek Torna várának romjai (Zrúcanina Turnianskeho hradu). Mészköves lejtőjén jelentős lelőhelyen egy ritka virág, a tornai vértő (rumenica turnianska) terem, amely a világon sehol másutt nem nő.

A várat a nemesi Tornai család építette a XIII. és XIV. század fordulóján. Annak ellenére, hogy erődítményét a XVI. században megerősítették, a törökök 1652-ben elfoglalták. Az 1848-as tűzvész után rommá vált.

A monda szerint várfalain éjszakánként a várúrnő rémképe jelenik meg, aki féltékenységből megölt egy ifjú nemest, és az elkövetett bűnt a nővérére hárította.
Megközelítés: gépkocsival a vár alatti autós-csárdáig, onnan gyalog 30 perc, Torna (Turňa nad Bodvou) községből (vasútállomás) a kék jelzésen kb. 45 perc.

Szabad és ingyenes belépés!