Kerékpártúrák

Extrém kerékpártúrák

Debréte - Tornaszentjakab - Bódvalenke - Komjáti - Bódvaszilas - Szin - Szinpetri - Jósvafő - Aggtelek - Domica - Pelsőc - Gombaszög - Szilice - Joblonca - Szádalmás - Tornagörgő - Szádelő - Szádudvarnok - Torna - Hidvégardó - Tornaszentjakab - Debréte útvonal

Nagyítható és lementhető térkép a túrához

Állomásai:

Debréte

Debréte törpefalu Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól közúton kb. 60 kilométerre északra, a szlovák határ mellett.
1262-ben már létezett a település, ebben az évben adta két másik faluval együtt IV. Béla király az egyháznak cserébe a dunántúli Szigligeti várért.
Jelenleg kicsi a falu létszáma. Lakosainak száma 15. Az egyik legnyugodtabb, s legcsendesebb zsákfalu.Úgy mondják erre itt a „CSEND MÉG HALLHATÓ”. A "Debréte Vendégházak" néven beindult a falusi turizmus. A környéken a legolcsóbb szálláshellyel rendelkezik.  

Tornaszentjakab

Nevezetességei

Római katolikus templom:

A feltehetõen XII. századi eredetû kis román templomhoz (mint Vizsolyban) nyugatról gótikus hajót toldottak. A román hajó déli falán három magas résablak és szõlõindás oszloppárokkal közrefogott félköríves záródású kapuzat. A gótikus hajó déli oldalán az egykori bejárat és gótikus ablakok maradványai. Keleti falában a szentélytõl kétoldalt egy-egy ablak, utóbbi a késõbbi sekrestyében látható.

Az 1746-os egyházlátogatási jegyzõkönyv szerint az ekkor még református kézben lévõ templom javításra szorult, de belsejében még látszottak a falfestmények. A század közepén vették vissza a katolikusok, akik helyreállították. A hajót a körítõfalakhoz épített falpilléreken nyugvó boltozatokkal fedték le, s a nyugati homlokzat elé tornyot építettek.

Az 1834. évi földrengés után 1875-1876-ban a megrongálódott boltozatot és az apszis falát megújították. 

Bódvalenke

Bódvalenkét elõször 1283-ban említik Nenkefoluanéven. Késõbb Nenke, majd Lenke néven szerepel, a Bódva elõtagot késõbb kapja a térség több falvával együtt, ami a folyóra utal, melynek völgyében található. A település Miskolctól 57 km-re található a 26-os út mentén.
Bódvalenke rangja község, irányítószáma 3768, telefonkörzete a 48-as. Területe 663 ha, a körülbelül 200 fõ lakosság 59 lakóházban éli mindennapjait.
A község 1965-ben közigazgatásilag egyesült Hídvégardó település vezetõségével, ahol még két falu Becskeháza és Tornaszentjakab, továbbá egy tanya, az Antal-major ügyeit is intézik. Illetve a több település együtt tart fenn Hídvégardóban óvodát és általános iskolát, Illetve orvosi rendelõt. 

Komjáti

Elnevezés eredete


Neve "Komnati" valószínűleg szláv eredetű. Jelentése: lakószoba, konyha.

Történeti leírás


Első okleveles említése 1283-ból származik, ekkor IV. László király adományozza a Vid fia Sengének. Így a középkortól nemesi kézben lévő falu volt, a 15. században a Kőszegi, Lenkei és Komjáti család tulajdona.

1347-ben Nagy Lajos, 1415-ben Zsigmond király megerősítette a Kőszegi, Komjáti családot birtokaiban és 1415-ben Konstanzban címert is adományozott A 17. században a Bódva partján faszerkezetű nemesi udvarháza volt. A török időkben lakossága megfogyatkozott, a 18. század elején mindössze három jobbágycsalád lakta, akik már mind reformátusok lehettek. 1720 után kezdett benépesülni, új lakói leginkább katolikusok voltak. Az 1848/49-es szabadságharc alatt földesura Komjáthy Sámuel, Torna megye alispánja. 1896-ban épült ki a tornai vasútvonal, ekkor állomást építettek helyben, az akkori faluszéken. Az 1930-as évek végén római katolikus és református népiskolával, általános továbbképző iskolával rendelkezett. A 20. században nagyobb birtokosa Fáy Barna (főszolgabíró) és Pongrácz Ernő volt. 1950-ben önálló tanácsú község, 1970 és 1990 között Bódvaszilas társközsége. Komjáti ma körjegyzőségi székhely, 335 lakossági számmal.  

Bódvaszilas

A település a 27-es út mentén fekszik, vasúton a Miskolc - Tornanádaska vonalon érhető el.

A mai Bódvaszilas és a szomszédos települések az Árpád-korban a tornai királyi uradalomhoz, azt követően hat évszázadon át Torna vármegyéhez tartoztak. Bódvaszilast - Zilas néven - először az 1283. évi oklevél említi. A község közepén emelkedő sziklapadkán már a XII. században templomot emeltek.

Egy 1430 körül készült portaösszeírás szerint a Bebekeknek, Szádvár urainak 43 portájuk volt Zylas faluban, amely ekkor már Torna vármegye legnépesebb községeinek egyike volt. 1642-ben a vármegye hatóságai itt üléseztek. A XVII. században a szádvári uradalommal együtt Szilas is az Esterházy család kezére került, amely a múlt századig birtokolta.
A két világháború között egy ideig járási székhely volt.  

Szin

A Jósva-patak partján fekvõ település határa az Aggteleki Nemzeti Park része.
Külterületi lakott helyei: Alsómalom, Felsõmalom, Szelcepuszta.
Nevét a középkori okiratokon hol Színnek, hol Szénnek írják.
Neve az egyfajta gazdasági épületet jelentõ régi, magyar nyelvemlékbeli szín vagy szén fõnévbõl keletkezett.
A 12. században a tornai királyi erdõuradalomhoz tartozott, majd a 13. sz. végétõl Tekus ispán és a tõle leszármazó Színi vagy Széni család birtoka. Nevét a Tekus ispán leszármazottainak osztozkodását rögzítõ 1340 évi oklevél Zeyn formában említi.1399-ben már kõbõl épült tornyos temploma volt, mely az 1600-as években a református egyházhoz tartozott.
A falu lakossága Thököly kurucait támogatta, ezért Sobieski János lengyel király Bécs felszabadításából Lengyelország felé hazatérõben az õsi templomot felégett.
A lakosság egyik fõ jövedelmi forrása a bortermelés volt Lélekszáma a múlt század folyamán 700-800 között mozgott.
A falu mai református templomát a homlokzati tornyocskával 1804-ben kezdték építeni, késõbarokk stílusban.
A leégett templom, a felújítás után 1894-ben kapta toronysisakját. Ezzel a torony magassága 25 méter.  

Szinpetri

Ősidők óta lakott hely. A fölötte emelkedő hegyoldal egyik barlangjában a kutatók bronzkor végi emberi település nyomaira, cserépedény-darabokra és csonteszköz leletekre bukkantak. A 12. században Petri királyi birtok, majd a 13. sz. vége felé Tekus ispán és a tőle leszármazó családok kezére kerül. Petri nevét a család birtokainak elosztását rögzítő 1340. évi oklevél említi.

Ez a helynév a magyar Péter személynévnek i-képzős származéka, melynek jelentése Péteré. A megkülönböztető szerepuű szin előtag a szomszédos településsel kapcsolatos. A község korábbi neve Gálospetri volt. 1427-ben 12 jobbágyporta adózott itt. 1595-ben református temploma is volt, melynek további sorsa ismeretlen. A Dózsa Gy. u. 65. sz. alatt álló homlokzati tornyos, református templom muemlék jellegű épület. 1792-93 között késobarokk stílusban épült, a torony sisakja 1877-ben készült el. A belső térben 250 ülohely van, famennyezete kazettás jellegű, egyszerű, sötét színűre festett. 

Jósvafő

A ma 380 lelket számláló Jósvafő község az egykori Gömör-Tornai-karszt területén, a Jósva-patak völgyében fekszik. Itt torkollanak a Tohonya-, Kecso- és Kajta-patakok a Jósvába. A község neve először Ilsuafey formában egy 1272-es oklevélben szerepel. Zsigmond király 1399. október 24-én kelt iratában már a település részletes leírását találjuk. Az oklevél egy működő hámor és egy torony nélküli kőtemplom leírását is tartalmazza. A mai templom erődfallal körülvett, belsejét festett kazettás mennyezet díszíti, de figyelemre méltó a karzat, a szószékkorona és a padelok díszítése is. A település környékén több nevezetes barlang is található. 1927-28-ban Kaffka Péter mérnök irányításával vízszintes tárót fúrtak a Baradla-barlang Óriások-termének folytatásában felfedezett barlangszakaszba. Kessler Hubert vezetésével létrehozták a barlang bejárata előtt a Tengerszem-tavat, új szállodát építettek, a kis tó gátjába épített turbina segítségével pedig kivilágították a barlangot. Ezzel Jósvafo bekapcsolódhatott a barlangi idegenforgalomba.
A Dr. Jakucs László vezetésével 1952-ben feltárt Béke-barlang gyógyhatású levegőjének hasznosítására 1964-ben mesterséges tárót hajtottak ki Jósvafő határában, a barlang végponti termébe. Itt ma asztmaszanatórium működik.  

Aggtelek

A 665 lakosú őskori település nevét hazánk legnagyobb cseppkőbarlangja - a falu határában lévő 51 m magas sziklafal tövében nyíló Baradla - tette ismertté az egész világon. A honfoglalás utáni időből (X-XI. sz.) vasolvasztásra utaló salaknyomokat találtak, de az első írásos oklevél csak 1295-ben említi a községet, Ogogteluk néven. A község református temploma a XII-XIII. században épült, az épület déli falán a román kori falnyílások ma is jól láthatók. A templomtól távol, a falu központjában áll a harangtorony, melyet a husziták építettek és őrtoronyként szolgált a háborús időkben. Az 1858. év gyászos esztendőként írta be magát a község történetébe. A régi iskola (a mai művelődési ház) kivételével az egész falu leégett. Az újjáépítésben nagy munkát vállalt Baksay Dániel református lelkész, az 1848-49-es szabadságharc huszárőrmestere, aki egy időben a Baradla-barlang gondnoka is volt.  

Domica

A Szilicei Fennsík déli részén található, 10 km Pelsőctől (Plešivec), közel a Magyar államhatárhoz. A Domica-barlangot Ján Majko fedezte fel 1926 október 3-kán, de már csempészek után kutató fináncok is ismerték. A Baradla barlanggal együtt, amely a magyar oldalon található, egy 21 km hosszú barlangrendszert alkot, ebből a szlovák oldalon 1,715 km-nyi szakaszt látogathatnak a turisták. Tipikus átfolyó barlangrendszerről van szó, ahol is a Styx nevű folyó világos színű mészkőben három egymás fölötti szintet alakított ki. A barlangban rengeteg gyönyörű sztalaktit, sztalagmit, sztalagnát és kaszkád tavacskák találhatók. A gyönyörű cseppkődíszeken kívül a barlang híres a kőkori bikfahegyi kultúra edényeinek lelőhelyeiről, valamint a neolitikum népeinek tűzhelymaradványairól, akik a barlangot 5000 évvel ezelőtt lakták.

Pelsőc

A Sajó-folyó partján fekvő Pelsőc (szlovákul: Plešivec) Rozsnyótól délnyugatra 17 km-re található. A város fő látnivalója a gótikus eredetű református templom.

Fejlődését kedvező földrajzi elhelyezkedésének köszönheti. Kiváltságait a 14. század elején nyerte el: vásártartási joggal és a Sajón való átkelésnél vámszedési joggal rendelkezett. Várát a Bebek-család építette 14. században a kereskedelmi útvonalak védelmére. A török időkben előbb végvár, majd a török csapatok elfoglalják. A 16. század közepén a császári csapatok rombolják le. A várnak ma már csak a romjai láthatóak a várossal szomszédos hegyen.

A város gótikus temploma a Bebek-család családi jellegű temetkezési templomaként épült a 14. században. A belső térben még ma is láthatjuk a 14. századból származó freskók töredékeit. A templom északi oldalához csatlakozó Bebek-kápolna a 16. században épült a templomhoz. A templombelsőben a Bebek-család síremlékei mellett a fából faragott karzatot és a festett fakazettás mennyezetet tekinthetjük meg. A templomot egykor körülvevő erődített fal részben fennmaradt.

A templom mellett találhatjuk az 1807-ben épült barokk-klasszicista stílusú haranglábat. Az építmény egy korábbi torony falainak felhasználásával készült.

A barokk-klasszicista stílusú egykori megyeháza 1719-ben épült, majd a 19. században átalakították. Az épület egykor megyei börtönként is működött, jelenleg a polgármesteri hivatal található az épületben. 

Gombaszög

Gombaszög (szlovákul Gombasek) Szalóc településrésze, korábban önálló község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában.

Fekvése

Rozsnyótól 11 km-re délnyugatra fekszik.

Története

A települést 1371-ben birtokosa Bebek György alapította. Egyike volt a német jog alapján alapított településeknek. A középkorban pálos kolostor állott itt, melyet 1555-ben Bebek György elfoglalt és várrá alakíttatott. 1566-ban ezt Schwendi Lázár elfoglalta és leromboltatta. A későbbiekben a Hámossy, az Eszterházy és a Ragályi családok voltak a földesurai, majd 1945-ig az Andrássyak birtoka volt. 1828-ban 5 házában 27 lakos élt. A falu 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.

Fényes Elek szerint "Gombaszeg, puszta, Gömör és Kis-Honth egyesült vármegyékben, Végtelke és Szalócz közt; 38 kath., magyar lak., s egy vashámorral. Hajdan itt kolostor volt, melly késõbben meg is erõsítetett. F. u. h. Eszterházy."

Nevezetességei

* A település nevezetes üdülőhely cseppkőbarlanggal. 1525 méter hosszú cseppkőbarlangját 1951-ben rozsnyói szlovák barlangászok egy csoportja fedezte fel. Jelenleg egy 285 méternyi szakasz látogatható. Egyedülálló szalmacseppkövei elérik a 3 méter hosszúságot is.
* Pálos kolostora a 14. században épült, a 17. században a császári sereg lerombolta. Ma csak romjai láthatók.
 

Szilice

Szilice (szlovákul Silica) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2001-ben 599 lakosából 533 magyar, 33 szlovák és 29 cigány volt.

Fekvése

Rozsnyótól 16 km-re délre a Szilicei-fennsík közepén a magyar határ mellett fekszik.

Története

1386-ban Zedlyche néven említik. Neve a szláv sedlo (= falu) főnévből ered. Első ismert birtokosa Szalonnai István volt, később több tulajdonosa is volt. 1910-ben 993, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott.
A jégbarlang bejárata
A jégbarlang bejárata

Nevezetsségei

* Református temploma 1526-ban épült, erődfalai 16. századiak. Berendezése 18. századi.
* Szilicei jégbarlang.
* Temetőjében népművészeti fakeresztek találhatók.  

Jablonca

Jablonca (szlovákul Silická Jablonica) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2001-ben 254 lakosából 247 magyar volt.

Fekvése

Rozsnyótól 20 km-re délkeletre a Torna völgyében a magyar határ mellett fekszik.

Története

A község területén már a kőkorszakban is éltek emberek, ezt bizonyítják a Sólyomvár alatti Zsivány-barlangban talált leletek. 1386-ban "Zedlyche" alakban említik először, a Pelsőci Bebek család birtoka volt. A falu a középkorban Torna várának uradalmához tartozott. 1427-ben 58 portája adózott. Régi temploma 1500 körül épült, 1867-ben elbontották és felhasználásával építették meg az új katolikus templomot. 1828-ban 136 házában 695 lakos élt.

Vályi András szerint "JABLONCZA. Magyar falu Torna Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, és több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Tornához 1 2/4 mértföldnyire, ’s hajdan Turótzi szerént a’ Csehek meg erõsítették; réttye jó, legelõje elég, makkja, gyümöltsös fáji hasznosak."

1910-ben 556, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott. 1938 és 1945 között Magyarország része volt. 1944-ben árvíz pusztította.

Nevezetességei

* Református temploma 1789-ben épült, tornya 18. századi.
* Római katolikus temploma 1867-ben épült a Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére. A templomot 2006-ban felújították.
* Határában láthatók Sólyomkő várának romjai. A várat Tekes fia Isván kucsói bán, vagy fiai építtették a 13. század második felében. Először 1386-ban említik, de 1399-ben már elhagyatott volt.
* Határa kedveld túrázóhely és vadászparadicsom.  

Szádalmás

Szádalmás (szlovákul Jablonov nad Turňou) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2001-ben 860 lakosából 746 magyar és 108 szlovák volt.

Fekvése

Rozsnyótól 14 km-re délkeletre a magyar határ közelében fekszik.

Története

1235-ben Almás néven említik először. A falu valószínűleg a 13. században keletkezett, a 14. században már állt gótikus temploma. A 16. századig a Bebekek birtoka, később köznemesi község. 1720-ban 43 család élt a faluban, közülük 13 köznemes és 30 jobbágycsalád. Lakói szőlő- és gyümölcstermesztéssel, földműveléssel foglalkoztak.

Vályi András szerint "ALMÁS. Magyar falu Torna Vármegyében, nevezetét Almássaitól vette, földes Ura Hertzeg Eszterházy Uraság, és más Nemes Urak, lakosai katolikusok, fekszik Tornától egy mértföldnyire, egy völgyben gyönyörű helyen. Határbéli földgye mindenféle gabonát terem, réttye sarjút is hoz, vagyonnyainak eladására jó alkalmatosága, legelője elegendő, fája mind a’ kétféle, első Osztálybéli bora, makkja, ’s gazdag gyümöltsös kertyei a’ határban, a’ szőlők alatt pedig káposztás földgye, ezen kivűl a’ községnek 12. kaszás alá való réttye, első Osztálybéli." [1]

Fényes Elek szerint "Almás, magyar falu, Abauj-Torna vgyében, Tornához nyugotra 2 mfdnyire: 390 kath., 298 reform. és evang., 19 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Tágas szőlőhegy. Sok gyümölcs, különösen szilva és alma. Termékeny határa jó buzát s káposztát terem; rétje kétszer kaszálható; erdeje van. A falu a tornai kies völgyben fekszik, s itt visz el a Kassáról Rosnyóra vivő országút, melly már most a szoroskői szorulatot elkerülvén, egyenesen Hárskútnak tart, s kősziklákba bevágva, roppant szorgalommal, mesterséggel, és költséggel készült. F. u. nagyobb részt h. Eszterházy, kinek itt több szép gazdasági épülete, s nagy pinczékkel ellátott magtára van. A helység 16 1/4 egész urbéri telket számlál. Ut. p. Rosnyó." [2]

1910-ben 853, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott.

Nevezetességei

* A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 14. században épült, 1500-ban bővítették.
* Evangélikus temploma a 18. század végén épült klasszicista stílusban.
* A Szent Anna kápolna barokk, 18. századi építmény.
* A falu közelében az Óriás-zsomboly (Obrovská priepast) nevű barlang az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai részeként szerepel az UNESCO világörökségi listáján.
 

Tornagörgő

Tornagörgő (szlovákul Hrhov) község Szlovákiában a Kassai kerület Rozsnyói járásában. 2001-ben 1219 lakosából 1098 magyar és 111 szlovák volt.

Fekvése

Rozsnyótól 21 km-re délkeletre a magyar határ közelében fekszik.

Története

1345-ben Gergew néven említik először, de valószínűleg sokkal régebben keletkezett. A Bebek család birtoka volt, lakói állattenyésztéssel, szőlőműveléssel foglalkoztak. 1846. március 18-án csaknem az egész falu leégett egy tűzvészben. 1910-ben 1059, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott.

Nevezetsségei

* Református temploma 1784-ben épült. Tornya 1795-ben épült hozzá, majd 1803-ban körítőfallal vették körül.
* Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1500-ban épült a korábbi templom helyén. 1815-ben bővítették és klasszicista stílusban építették át. Erődfalai a 17. század elején épültek. Tornya 1846-ban készült. A templomban Bebek György kincstárnokmester 1381-ben készült márvány síremléke látható. A templom melletti kápolna 1780-ban épült.
* Görgői vízesés.
* Öreg malom.
* Domboldalba vájt borospincék.
 

Szádelő

Szádelő (szlovákul Zádiel): falu a mai Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. A szlovákok a szomszédos Szádudvarnok községgel egyesítették Zádielske Dvorníky néven, ma újra önálló község.

Fekvése

Kassától 38 km-re délnyugatra, Tornától 4 km-re nyugatra fekszik. 1910-ben Szádelőnek 202 magyar lakosa volt és Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott.

Nevének eredete

1317-ben Zadeley néven említik. Neve a régi magyar szád (= nyílás) és elő (= elülső rész) főnevekből származik. A név arra utal, hogy a falu egy meredek falú szurdokvölgy bejáratánál fekszik. Keletkezése: Elfogadottá vált az a tény, hogy a gyepűrendszer korából származik, elnevezése a ,,száj“ és ,,élő“ szavak összevonásából alakult ki. A község a keletkezését valójában az ellenreformációnak köszönheti. Az 1678-1680-as és az azokat követő években az ellenreformáció következtében felbomlott a tornai és a szádudvarnoki református gyülekezet. 1700 körül ezen gyülekezetek tagjai menedékhelyet kerestek az eddig néptelen szádelői völgyben. A völgy ekkor Gróf Keglevics József tornamegyei főispánnak volt a tulajdona. Erdőt irtanak, növelik a szántóföldeket. 1785-ben kisebb tűzvész pusztított a községben, majd 1811-ben leég az egész falu. A falut újra felépítik. A faluban senki sem tanult, ekkor még nem volt iskola. Az első iskolát 1863-ban építették fel Thúri János és Mihály gyümölcsösén. 1906. május 11-én a faluban ismét tűz pusztít, amely az egész falut elsöpörte.

Látnivalók

Határában fekszik a vadregényes Szádelői völgy a Szár-patak sziklacsodákkal teli szurdokvölgye. A monda szerint itt bukott alá repülő szárnyas lováról a fellázadt gótok által üldözött Dengezik herceg, Attila fia. A holttestet fivére Ellák herceg találta meg és ide temettette el, maga pedig népével együtt az itteni hegyek oltalmában telepedett meg. A patakot az elesett herceg emlékére nevezték el Szár-patakának a környező hegyeket pedig Szár-hegységnek. A völgy barlangok beszakadásából keletkezett, a 300-400 m magas sziklafalak között a Blatnica-patak rohan.  

Szádudvarnok

Szádudvarnok (szlovákul Zádielske Dvorníky) Méhészudvarnok településrésze, egykor önálló falu Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában.

Története

A területén a régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorban és a korai bronzkorban is éltek emberek. A 13. században királyi birtokként Torna várának uradalmához tartozott. Szádudvarnokot 1314-ben említik először, a 14. században több birtokosa volt. 1440-től Bebek Imre tulajdona, majd a Giskra János vezetette husziták foglalják el. 1476-tól a Szapolyai családé, majd 1536-tól ismét a Bebekeké.1598-ban 52 lakott és 5 lakatlan ház állt a településen. 1617-ben Keglevich Miksa vásárolta meg. A 18. században magyar-szlovák vegyes lakosságú falu magyar többséggel. 1828-ban 89 házában 698 lakosa volt, többségben római katolikusok. 1910-ben 442, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott. 

Torna

Kelet-Szlovákiában, Kassától (Košice) nyugatra egy szabályos kúp alakú szembetűnő dombon emelkednek Torna várának romjai (Zrúcanina Turnianskeho hradu). Mészköves lejtőjén jelentős lelőhelyen egy ritka virág, a tornai vértő (rumenica turnianska) terem, amely a világon sehol másutt nem nő.

A várat a nemesi Tornai család építette a 13. és 14. század fordulóján. Annak ellenére, hogy erődítményét a 16. században megerősítették, a törökök 1652-ben elfoglalták. Az 1848-as tűzvész után rommá vált.

A monda szerint várfalain éjszakánként a várúrnő rémképe jelenik meg, aki féltékenységből megölt egy ifjú nemest és az elkövetett bűnt a nővérére hárította.
Megközelítés: gépkocsival a vár alatti autós-csárdáig, onnan gyalog 30 perc, Torna (Turňa nad Bodvou) községből (vasútállomás) a kék jelzésen kb. 45 perc.

Szabad és ingyenes belépés!  

Hidvégardó

Hidvégardó község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól kb. 65 kilométerre északra. A megye – és így az ország – legészakibb települése.

Története

Elsőként 1283-ban említik. A hídvég a Bódva folyó hídjára utal, az ardó pedig az „erdő” szóból származik, erdőgazdálkodásra utal.

A 14. században már nemcsak temploma, hanem iskolája is volt a falunak, a török időkben azonban elnéptelenedett, csak az 1730-as években népesült be újra.

A trianoni békeszerződés után határmenti település lett.

Látnivalók

* Gedeon-kastély

A feltehetőlen Gedeon Kelemen által, az 1700-1770-es években építtetett copf stílusú kastély 6 szobából áll. A kastély L alaprajzú, földszintes épület. Utca felöli homlokzatán háromtengelyes középrizalit uralkodik, melynek timpanonjában Istenszemes stukkódísz található. Az épület jelenleg a Teleháznak és a kézművesháznak ad otthont. [1]

* Papp-kúria (1830, klasszicista stílusú)
* Római katolikus templom (középkori eredetű, 1777-ben barokk stílusban átépítve)
* Református templom (18. századi)
* Szent Anna-kápolna
* Millenniumi tér
* Népi lakóházak
* Szent Imre-tér és Nepomuki Szent János-szobor
 

Debréte - Viszló - Rakaca - Rakacaszend - Meszes - Martonyi - Mattonyi-kolostorrom útvonal

Nagyítható és lementhető térkép a túrához

Állomásai:

Debrété-ről feljebb olvashat!

Viszló

Rakaca

Története

A 15. században vár állt a településen, a lebontott vár helyén épült fel a görög katolikus templom, majd ennek helyébe az új kőtemplom. Rakaca ma görög katolikus búcsújáró hely.

Látnivalók

* Görög katolikus templom
* Rakacai víztározó
 

Rakacaszend

A 27-es, illetve a 3-as főútról Hidvégardó felé lekanyarodó útról egyaránt eljuthatunk a településre.
Régi neve Szend volt, amely először Zenth alakban fordult elő, feltehetően Szent jelentéssel. A XIII. században már falu volt, de egyházáról csak a XIV. század elejéről van híradás. Középkori tulajdonosa a falu nevét felvevő Szendi család volt. A Buda elfoglalása utáni harcokban a törökök elfoglalták és elpusztították. A XVI-XVII. század fordulóján újra benépesült falunak számos tulajdonosa volt, közöttük a Lorántffyak, Rákócziak. 

Meszes

Edelénytől 27 km-re, Északra fekvő település. Területe: 1.140 hektár. 1950-ig az abodi körjegyzőséghez tartozott. 1950-től önálló tanácsú község volt. 1969-től Szalonna társközsége, majd az 1989-es rendszerváltást követően újra önálló. A körjegyzőség központja Szalonna.

Történet

Első írásos említése 1317-ből származik Mezes megjelöléssel. A későbbi oklevelekben a Messes, Mestes, Mézes alakokat találjuk. A név eredetét egyesek a mészkőfejtéssel, mészkőégetéssel hozzák összefüggésbe. Mások szerint a méhészkedéssel, mészkészítéssel kapcsolatos értelmezés sem kizárt. Királynéi birtok volt. A 17. században a Rákóczi és Lorántffy család is birtokos a községben. A hadászatilag fontos szendrői vár közelsége miatt a török támadások gyakori célpontja. Hódoltsági terület. A szatmári béke (1711) után a kamara lefoglalja a Rákóczi javakat, birtokosai ezután Csáky, Losonczy, Zsarnay, Hodossy, Gombos, Vattay családok lettek.
1945 előtt nagybirtok nem volt a határában.
Termelőszövetkezete 1961-ben alakult és ez egyesült 1969-ben a szalonnai és martonyi tsz-el Tókörnyéke Mgtsz. néven, szalonnai központtal.
Határában található a Rakaca- víztározó.


Jelen állapot

A település lakosainak száma:223 fő (2002. febr. 1-i adat)
A lakosság 60%-a nyugdíjas, 15%-a 30 éven aluli, 25%-a az aktív korban lévő, ebből 10% munkanélküli.
Meszes községben 117 ház van, ebből az utóbbi 10 évben 25 elkelt üdülőként, illetve lakásként. Ezek céges üdülők, illetve magánemberek hétvégi háza. Betelepülők helyben lakás céljára 5 családi házat vásároltak, amelyeknek átalakítása, felújítása folyamatban van. A település 1999-től falugondnoki szolgálatot üzemeltet, amely ellátja a szociális ebédhordást Szalonnáról, a gyógyszerellátást és az igény szerinti egyéb kívánságok teljesítését (temetés, színház, nagybevásárlás). A község felújítással az elmúlt 4 év alatt minőségi változáson ment keresztül. 

Martonyi

Martonyi község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Edelényi kistérségben.

Fekvése

Miskolctól közúton 50 km-re északra található.

A terület már az őskorban is lakott volt.

Martonyi, Borsod-Abauj-Zemplén megye Északi részén helyezkedik el, Miskolctól 50 km-re. Az első írásos adat a településről 1249-ből származik amikor Martonyi Szalonnához tartozó föld volt amit az Örsúr nembéliek eladtak Thekus sárosi ispánnak és testvéreinek, és határát leírták.

1293-ban Mile határjárásban már mint falu szerepel. A település leghíresebb építménye a Háromhegyi Pálos templom- és kolostorrom. A Pálos rendet az esztergomi Boldog Özséb alapította.

A kolostort Martonyi nemesek Thekus fiai alapították 1341-ben. 1347-ben épült fel gótikus stílusban. A Boldogságos Szűz tiszteletére emelt templom szentélyének három oltárát János egri segédpüspök szentelte fel. A törökökkel vívott háborúk idején, 1550 körül vált lakhatatlanná. A XVI. szd. végétől romos állapotban van. A kolostor templomának falai és diadalíve a felújítást / 2001 /követően jó állapotban láthatók. Az építmény a község névtáblájától 4 km-re található, amely csodálatos környezetben közelíthető meg. Kíváló gyalogtúra azoknak akik kedvelik a természetet.

1402 - től a Bebekek kezén találjuk a falut. A család egyik ága Mátyás királytól bányászati jogot nyert a falu határának ércbányáira. Az 1940-es évek végéig, működött a falu határában egy vasércbánya, melynek érctelepét - az ott talált tokos balta tanúsága szerint - a bronzkorban is fejthették. A Martonyiban üzemeltetett bányában 1951-ig összesen 166 ezer tonna barnavasércet termeltek ki, a Diósgyőri Vasgyár részére. A török korban hódoltsági terület lett. 1577 - ben a telepűlést hatalmas jégverés pusztította, s ekkor a község lakói annyira elszegényedtek, hogy nem fizettek adót a töröknek, így csak 1641 után hódoltak meg az egri Darat Izpáhia előtt.

A 19.szd. közepén több birtokos - így a Vatay, Ragályi, Csiszár, Széky, Pásztor, Koós, Madarassy, báró Wesselényi, Kalas, Rókusfalvy, Horváth, és Dobozy családok - kezén találjuk.

A két világháború között egy római katolikus és egy református elemi iskolája volt. Szeszgyára is működött a Tagi tanyán.

A falu református temploma 1786 - ban épűlt a korábbi fatemplom helyén. Ez a templom 1811 - ben lett a tűz martaléka és 1827 - re épűlt újjá a fagalériás toronnyal, melyet 1907 - ben alakítottak át a mai formájára. A templom mennyezete sík vakolt berendezéséből csak a copf szószéke eredeti.

Római - görög katolikus temploma különálló harangtornyával együtt 1988 -ban épült Horváth János Ybl-díjas épitészmérnök tervei alapján, Kiss János szendrői kanonok közbenjárásával. Egyedi, különleges építészeti megoldásával szépen illeszkedik a község panorámájába.

Látnivalók

* Rakacai-tó (kb. 2 kilométerre)

A településen több régi századforduló /1900 /körül épített falusi ház látható. A Pálos kolostor gyalogosan a helységjelző táblától 4 km-re van. A faluban római-görög és református templom található.

Perkupa - Kánó - Ragály - Aggtelek - Jósvafő - Szinpetri - Szin - Perkupa útvonal

Nagyítható és lementhető térkép a túrához

Állomásai:

Perkupa

A 27-es sz. fõközlekedési úton Szalonnáról az Aggteleki-karszt felé haladva érünk Perkupára, a 960 lakosú, festõi szépségû faluba. Van vasúti megállóhelye: a Galyaság települései megközelíthetõk, a Miskolc-Tornanádaska vasútvonalról.
Középkori település, a község neve az árok jelentésû, szláv eredetû Priekopa helynévbõl keletkezett. Néprajzi, építészeti vonatkozásban érdekesek a Varbóc felé vezetõ út mentén, a református templom mögött a falu kis patakja felett átívelõ kõhidak. Figyelmet érdemelnek a régi parasztházak is, melyekbõl sajnos egyre kevesebbet lehet látni. Perkupa lakosságából a múlt században sokan vállaltak munkát nagyobb építkezéseken. Dolgoztak kúriák, templomok, kastélyok javításán és építkezésein. Így megismerték a korabeli stílusok díszítõelemeit és ezeket lakóházaikon is alkalmazták.

Ezért fedezhetjük fel a falu régi parasztházain a barokk, copf, klasszicista, eklektikus elemeket, szépen összeegyeztetve a népi építészet díszítõformáival: virágok, tulipánok, szõlõfürt és szív alkalmazásával. Érdemes végigsétálni a református és katolikus templomot összekötõ Petõfi Sándor utcán, ahol a legtöbb védett ház található (15, 20, 22, 24, 38, 48, 57, 61. sz. házak).
A község református temploma 1800-ban barokk stílusban, három-boltszakaszos hajóval és egyenes záródású szentéllyel épült. Homlokzat elõtti hegyes-sisakos tornyát 1837-ben építették. A vasútállomás közelében álló katolikus templom 1805-ben épült, benne 18. századi Madonna-szobor áll. A község közelében mûködött hazánk elsõ gipszbányája. A gipsszel együtt bányászott anhidritet az alföldi szikes talajok javítására használták. A bányát néhány évvel ezelõtt bezárták.

Kánó

Földrajz

Kánó Borsod-Abaúj-Zemplén megye észak-nyugati részén, Rudabányától mintegy 8 km-re, a Galyaság déli lábánál erdőktől-domboktól övezve helyezkedik el. A történelmi Gömör megyéhez tartozó település a Bódva-völgy és a Csörgős-patak völgye közt félúton található, az Aggteleki Nemzeti Park peremén.
Kánó tájkép Kánó tájkép

Észak-keletről Szőlősardó, dél-keletről Felsőtelekes, dél-nyugatról Imola felől közelíthető meg közúton.

Történelem

Kánó Árpád-kori eredetű település a történelmi Gömör vármegyében. A honfoglaló Kacsics-nemzetség Kánai ága alapította, feltehetően a XII. század második felében. Első okleveles említése 1272-ből származik, Kalnau néven. Neve szláv eredetű, értelmezése vitatott: vagy a "sár", vagy az "ostormánfa, fagyal" jelentésű ősszláv szóból származik, s a középkorban Kalnou, Kalnow, Kalna, Kalno alakokban fordul elő.

Eredetileg Gömörben feküdt, ott, ahol három megye (Abaúj-Torna, Borsod és Gömör) határa találkozott. Első lakói elsősorban a névadó szlávok, részben magyar etnikumú királyi szolgálónépek voltak. 1427-ben 21 adózó porta volt a faluban, később hanyatlásnak indult, majd a törökdúlás következtében elnéptelenedett. 1579-től sokáig Pusztakálnó néven szerepel, földjét a környező falvak használják. Birtokos családok a Ragályiak, a Hevessy-, Luby-, Almássy család. 1603-ban a terület akkori birtokosai, a Lorántffy, Széni és Telekesi családok vámprivilégiumot kaptak Rudolf királytól. Kánón keresztül haladt ugyanis a gömöri vas- és egyéb áruk útja az Alföld felé, melyek megvámolása jó bevételi forrást jelentett.

Bornemissza Gergely 1554. november 1-én Budán, török fogságban írt végrendeletében "kálnói"-nak nevezte magát, mint ahogy később két fia, György és János is.

A falu állandó benépesülése csak a Rákóczi-szabadságharc után kezdődött meg újra. A XIX. század közepén lakói elsősorban erdőgazdálkodásból és állattenyésztésből éltek.

Az újranépesítés során református vallású lakosság telepedett le a községben. A műemlék jellegű, késő barokk stílusú református templom 1804-ben, tornya 1886-ban épült. (Az épületet a közelmúltban felújították.) A községi temetőben jellegzetes, faragott fejfák érdemelnek figyelmet.

A századfordulón népessége növekedett, 73 házban 358-an éltek. A két világháborút követően a kedvezőtlen politikai, gazdasági és társadalmi folyamatok megakadályozták későbbi fejlődését. A hatvanas években a lakosság száma rohamosan csökkent, napjainkban lassú fejlődés tapasztalható. 

Ragály

Története

A település neve valószínűleg szerb rogalj, jelentése szarv, szóból származik. Templommal már a 13. században rendelkezett. A lakosság nagy többsége a XVI. században áttért a református hitre. A török megszállástól sokat szenvedtek, 1558-ban felégették a falut. Legnagyobb birtokos család a Balassa család volt a településen.

Látnivalók

* Református templom. A templom a 13. században épült akkor még katolikus templomnak, a középkori falfestményeket és a latin nyelvű szövegeket a reformáció idején lemeszelték. A vakolat alól ma ismét előhozták a falfestményeket és előbukkantak a latin nyelvű szövegtöredékek is. A templom fából faragott festett bútorzata 1790 körül készült, szép példája a népies barokk stílusnak.
* A ragályi Balassa-kastély 1743-ban épült barokk stílusban, báró Ragályi-Balassa Ferenc felsőházi képviselő újítatta fel és alakítatta át 1906-ban eklektikus stílusban. A kastély ma is áll, újabb időkben is felújítatta az önkormányzat, több intézménynek ad otthont, a polgármesteri hivatalnak, a kultúrotthonnak, a falumúzeumnak, ez utóbbiban kiállítást rendeztek Balassi Bálint életéről, munkásságáról.
Figyelemre méltó, hogy a történelmi viharok során a kastélyhoz tartozó park majdnem teljes területe megmaradt, az önkormányzat gondoztatja.
* A ragályi Balassa-kastély mellett az 1820-as években egy kisebb kastélyt is emeltek klasszicista stílusban, ma e kastély magántulajdonban van és felújításra szorul, első emeleti dísztermének mozaikpadlója művészeti értéket képvisel.
 

Aggtelek-ről feljebb olvashat!

Jósvafő-ről feljebb olvashat!

Szinpetri-ről feljebb olvashat!

Szin-ről feljebb olvashat!

Kerékpártúra (nagy kör)

Debréte - Tornaszentjakab - Hidvégardó - Tornanádaska - Komjáti - Bódvaszilas - Perkupa - Szalonna - Meszes - Rakacaszend - Rakaca - Viszló - Debréte útvonal

Nagyítható és lementhető térkép a túrához

Állomásai:

Debrété-ről feljebb olvashat'

Tornaszentjakab-ról feljebb olvashat!

Hidvégardó-ról feljebb olvashat!

Tornanádaska

A 27-es út mentén fekszik a szlovák határhoz közelitelepülés, amely mellett közúti határátkelő található. Vonattal aMiskolc-Tornanádaska vonalon jutunk el ide.

Az Árpád-korban Nádasd volt a falu neve, amely egy 1280. évi királyi adománylevélben már szerepelt. A Torna névrész az egykori vármegye emlékét őrzi. Lakói 1570-ben a törökdúlás elől elmenekültek, de utána újra benépesült a település.
A XVIII. században a Gyulay grófok, a XIX. században a Hadik család volt a falu birtokosa. Itt található a Bódva-völgyi vasút végállomása. Határátlépőhelye a Magyarország és Szlovákia közötti autósturizmusban is jelentős szerepet játszik. 

Komjáti-ról feljebb olvashat!

Bódvaszilas-ról feljebb olvashat!

Perkupá-ról feljebb olvashat!

Szalonna

A település a 27-es úton fekszik, de közvetlen kapcsolata van a 3-asúttal is. Vonattal a Miskolc - Tornanádaska vonalon jutunk el ide.
A határában fakadó, és valószínűleg a községnek is nevet adó, enyhén sós vizű, langyos forrás közelében már az őskor embere is megtelepedett. A magyarság már a honfoglalás idején megszállta, de az első okleveles adat 1240-ből származik a faluról, amikor az Örsúr nemzetség egyes ágai a birtok egy részét eladták Tekus ispánnak és testvéreinek. Ekkor már állott kora középkori temploma. Tekus ispán leszármazottai itt építették fel rezidenciájukat. A család ezután Szalonnainak nevezte magát, és innen irányította vármegyényi birtokait. A XV. század második felében a Bebek család Csetneki ága anyai örökség címén a falu egy részének birtokába jutott, és 1474-ben ércbányászati jogot nyert Mátyás királytól Szalonna környékére.

A falu virágzásának a török dúlása vetett véget. 1562-ben a füleki bég lovasai felégették Szalonnát, és elhajtották lakosságát. Az elmenekültek visszatértek, és rövidesen újra megindult az élet az újjáépült házakban.
Innen alig másfél kilométerre található a Rakacai-tó. Itt élt és dolgozott Kalász László (1933-1999), a perkupai születésű neves költő. 

Meszes-ről feljebb olvashat'

Rakacaszend-ről feljebb olvashat!

Rakacá-ról feljebb olvashat!

Viszló

Egyéb kerékpártúra útvonalak

Debréte - Tornaszentjakab - Bódvalenke - Tornaszentandrás - Tornabarakony útvonal

Nagyítható és lementhető térkép a túrához

Állomásai:

Debrété-ről feljebb olvashat!

Tornaszentjakab-ról feljebb olvashat!

Bódvalenké-ről feljebb olvashat!

Tornaszentandrás

Tornaszentandrás falu - miként a környék többi települése - a tornai erdő ispánság megszerzésével jött létre a XII-XIII. század fordulóján. A régészeti feltárások szerint temploma is ekkor épült.

Nevét temploma védőszentjéről, Szent Andrásról kapta.

A község a honfoglalás kori települések közé tartozik. E táj őskortól lakott hely volt. A falu a tornai erdőispánsághoz tartozó királyi birtok volt. Az első okleveles említést 1283-ból ismerjük. IV. László király ekkor Vid fia Bengrének adományozta Szentandrás falut a környező falvakkal hasonlóan.

A település a Bebek birtokok egyik központja volt. Egy 1388-as oklevél szerint itt lakott Bebek Detre nádor tiszttartója. 1410 körül került a Bebek család birtokába a szádvári vár, amely körül kialakították a szádvári uradalmat. Szentandrás falut is az uradalomhoz csatolták és az hosszú századokon át osztozott az uradalom sorsában. Az 1430-as összeírás Bebek nádor fiainak 20 portáját említi a faluban.

A törökök pusztítása nem kerülte el a települést. 1576-ban a török felégette a falut. A lakosok elpusztultak, vagy elmenekültek és a templom gazdátlanul, romosan állott több mint 150 évig.1577-ben azt írták, hogy a Szádvárhoz tartozó "Szent András Kovácsi puszta faluhely". A gyér 17.századi adatokból kiderül, hogy teljesen nem pusztult el a falu, néhány házzal szerepel az 1605-ös, 1612-es, 1626-os összeírásban.

A 17.század végén a szádvári uradalom az Esterházy család kezébe került, akik a 18.század elején megkezdték a lakatlan, vagy gyéren lakott falvak újratelepítését. 1730 körül Szentandrást is benépesítették a Felvidékről hozott szlovák családokkal..

A betelepített emberek vas ill. mészkőbányászattal valamint erdőgazdálkodással foglalkoztak.

Kiegészítő tevékenység volt a háztáji állattartás. Az Esztramos- hegyben végzett bányászat megélhetést nyújtott a környező települések lakóinak. A bánya 2 éve bezárásra került, ezzel növelte a térséget oly nagyon sújtó munkanélküliek arányát.

Tornabarakony

Piciny település az Aggteleki Nemzeti Park közelében, a Szalonnai-hegységtõl keletre, a Barakonyi-patak völgyében.
Itt a „világvége” – keskeny mûút nem megy tovább.

Az iparosodás és a központosítás következtében századunk derekától nagyfokú elvándorlás indult meg.
A falu jelenleg 30 lakója van. Az itthon maradottak lelkesen orzik hagyományaikat, s a velük való találkozásokban egy csodálatos múlt éled újjá. Az utóbbi idoben azonban néhány városi ember vásárolt itt házat: talán üdülofalu lehet a csendes kis községbol.

Tornabarakonyba autóbusszal Bódvaszilasról vagy Komjátiból lehet eljutni. Mindkét község megközelíthetõ vonattal és autóbusszal is a Miskolc-Edelény-Tornanádaska vonalon. 

Debréte - Tornaszentjakab - Bódvalenke - Tornaszentandrás - Bódvarákó - Bódvaszilas - Komjáti - Bódvalenke - Tornaszentjakab - Debréte útvonal

Nagyítható és lementhető térkép a túrához

Állomásai:

Debrété-ről feljebb olvashat!

Tornaszentjakab-ról feljebb olvashat!

Bódvalenké-ről feljebb olvashat!

Tornaszentandrás-ról feljebb olvashat!

Bódvarákó

A közel másfélezres kisközség a tokaji Kopasz-hegyet körülölelő település-háromszög egyik csúcsaként a Bodrog folyó partján terül el.
Kedvező földrajzi fekvése biztosította történelmi múltját. Régészeti leletek bizonyítják, hogy már a rézkorban önálló kultúrával rendelkezett e terület. Az 1900-as években mezővárosi ranggal bírt. A település a magyar történelem számos, jelentős eseményének volt helyszíne: Rákóczi-szabadságharc, 1848-49-es forradalom és szabadságharc stb.
Természetes és épített környezete nyaranta sok látogatót vonz. Természeti környezetéből kiemelkedik a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet, melynek flórája és madárvilága európai jelentőségű, de nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarországon talán a legnagyobb, urbanizált gólyakolóniája látható az utak menti villanyoszlopokon és kéményeken. A Bodrog folyó kiválóan alkalmas vízisportokra, horgászatra, pihenésre. Épített környezetéből, a teljesség igénye nélkül meg kell említenünk a késő gótikus, Mátyás király korabeli római katolikus templomot és kolostort, a görög katolikus templom csodálatos ikonosztázát, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc több mint száz éves obeliszkjét, a Máriássy-kúriát, a Rákóczi-házat és Rabi Isajah Steiner (Csodarabbi) lakóházát és sírját.  

Bódvaszilas-ról feljebb olvashat!

Komjáti-ról feljebb olvashat!

Júliusi kerékpárverseny

Útvonal: Edelény - Andrástanya - Abod - Irota - Szanticska

Távolság: 30 km.

Edelény a Cserehát délnyugati kapuja. Magyarország legnagyobb barokk kastélyai között nyilvántartott Coburg-kastélyt, a fazsindelyes műemlék református templomot, a megye névadójaként jegyzett Borsodi Földvárat és a lábainál fekvő Tájházat tekintsük meg. A lengyel származású népesség által lakott András-tanyán a falu történetéről a Safi-vendégházban láthatunk összeállítást. A régmúltat idéző, festői szépségű Abodra leereszkedve újabb emelkedő vár ránk. A királykúti almáskertek és a juhászat melletti úton a valaha a király szakácsainak otthont adó Szakácsi községen keresztül jutunk az erdőirtók után nevet kapó Irotára.

Szanticskán érdemes több időt is eltölteni és végigjárni az Európai Falumegújítási Díjjal kitüntetett kicsiny falu helytörténeti gyűjteményeit, kézművesműhelyeit.

Bódva-túra

Útvonal: Hidvégardó - Tornanádaska - Komjáti - Bódvarákó - Perkupa - Szalonna - Csehi-puszta - Szendrő - Edelény - Borsodszirák - Boldva

Távolság: 55 km.

A túra kiindulópontja Hidvégardó, melynek látnivalója a Gedeon-kúria, ami ma Kézművesházként működik. Szép kirándulás tehető a Világörökség részét képező barlangrendszerbe. Szalonna térségében érdemes egy kis pihenőt tenni a Rakacai-víztározónál, mely kedvelt kiránduló- és horgászhely. Edelénybe érve tekintsük meg honfoglalás kori földvár maradványait, a Borsodi Tájházat, valamint az ország egyik legnagyobb barokk kastélyát, a L'Huillier-Coburg kastélyt. Tovább evezve megismerkedhetünk az első magyar írásos nyelvemlék, a Halotti Beszéd születésének helyszínével, Boldvával.