A hajdani gömör legjelentősebb, közel 20 ezer hektáros természetvédelmi területe az aggteleki nemzeti park, mely csodálatos élővilágával, varázslatos tájaival és barlangjaival látogatók ezreit csábítja évről évre. Területe a gömör-tornai karszthegység legdélebbi nyúlványa, mely szerves egységet alkot a szlovák-karszt tájvédelmi körzettel. Bár a geográfiai, természetföldrajzi és kulturális egységet alkotó karsztot országhatár osztja ketté, a természeti értékek megőrzését már mindkét oldalon a természetvédelem garantálja.

Az aggteleki-karszt fő tömegét a triász időszaktól kezdődően lerakódott, főleg tengeri üledékrétegek építik fel. Alapvetőek a lerakódott steinalmi, gutensteini és wettersteini mészkövek, melyek különleges geológiai formák kialakulását tették lehetővé. A geológiai értékek legreprezentánsabb képviselői a barlangok, melyekből a nemzeti park területén közel 270-et tartanak nyilván. Cseppkőképződményei alapján a legnevezetesebb a baradla-domica-barlangrendszer, amely 25 km-es hosszúságával a mérsékelt égöv egyik leghosszabb idegenforgalmi hasznosítású cseppkőbarlangja. A baradlában találjuk hazánk legnagyobb állócseppkövét, a csillagvizsgálót, valamint a legnagyobb barlangi termet, az óriások termét is.  

A felszínen a déli lejtők, a kárpátok közelsége, a kopár karsztfelszínek vagy a szűk szurdokvölgyek megannyi különböző élőhelyi adottságot eredményeznek, így kevés ilyen érdekes helyet találunk még európában, ahol ennyire nagy lenne az élővilág változatossága.

A földrajzi elhelyezkedés és a felszín változatossága sajátos éghajlati viszonyokat eredményez, így több területen a növény és állatvilág legfontosabb vonása a peremhelyzet és az átmeneti jelleg. A változatos felszíni formáknak köszönhető mikroklímatikus különbségek teszik lehetővé, hogy egymás szomszédságában találnak megfelelő élőhelyet eltérő igényű állat- és növényfajok. Az északi oldalakon, töbrökben gyakran kárpáti elterjedésű fajokat találunk, míg a déli kitettségű oldalakon melegkedvelő fajok tenyésznek. A kialakult nagy változatosság és térbeli mozaikosság viszont nem csupán a karsztos felszínnek, hanem az évszázados hagyományos művelésnek is köszönhető.

Emellett a barlangok kiegyenlített hőmérséklete, a magas páratartalom és az állandó sötétség különleges feltételeket támaszt a barlangokban élő állat- és növényfajok számára. Az addigi kutatások eredményeként több mint 500 állatfajt sikerült eddig kimutatni az aggteleki-karszt barlangjaiból, melyek jelentős része gerinctelen.

A nemzeti park területe és az azt övező táj az őskortól lakott, a baradlában már a 6-7000 éve élt emberek nyomait is gyakran sikerült megtalálni. Az itt élő emberek megélhetését az állattartás, mészégetés, szénégetés, fakitermelés és kisebb mértékben a földművelés biztosította. A kaszálók, a legelők és a földművelésre alkalmas területek kialakításához, az épületfa és a tűzifa kinyeréséhez fakitermelésre volt szükség, így jelentős kiterjedésűek azok a másodlagos élőhelyek - száraz rétek, kaszálók, sztyeprétszerű gyepek, borókások és csarabosok -, melyek az irtások helyén alakultak ki. A gömör-tornai-karszt területe az oklevelek tanulsága szerint már több mint 800 év óta ismert kultúrtáj, így a hagyományos gazdálkodási formák eredményeként olyan különlegesen mozaikos táj alakult itt ki, ahol megmaradt a természetes tájelemek kapcsolata és változatossága, az élővilág egyedülálló gazdagsága.

Nagy számú régészeti és kultúrtörténeti érték is található a nemzeti parkban és közvetlen környékén. a sok évszázados vár- és kolostorromok (Szádvár, Martonyi-kolostorrom, szalonnai és tornaszentandrási református templomok) a középkori építészet európai szinten is értékes emlékei. Több helyen napjainkig épen maradtak a vidékre jellemző népi építészet és tárgykultúra jellegzetes képviselői, a falusi parasztporták, az ipartörténeti emlékek és a temetők. Néhány apró falu még őrzi az elmúlt évszázadok hangulatát, így az idelátogatót nem csupán a varázslatos természet ejtheti rabul magyarország legészakibb nemzeti parkjában.

Forrás: www.terra.hu